Vasárnap urnazárás után az RMDSZ elnöke gratulált a frissen újraválasztott államfőnek. Egyben reményének adott hangot, hogy a következő öt év pozitív változásokat fog hozni, mivel „már nem szorítja őt az új mandátum megszerzésének logikája”, ezért majd „több tiszteletet tanúsít az emberek és a magyar közösség iránt is”.
Fenntartásokkal ugyan, de ugyanakkor mindenki kíváncsian várja ezt a feltételezett jó irányba való elmozdulást. Az újraválasztott elnök ugyan „örömmel, hálával, szerénységgel és bizalommal” (ezek a kifejezések mindmáig hiányoztak a szókincséből) fogadta a győzelmet, és megígérte a „kedves románoknak”, hogy minden román állampolgár elnöke lesz, azoknak is, akik rá szavaztak, és azoknak is, akik nem, és bejelentette: „maximálisan részt fog vállalni az ország érdekében folytatott munkából”. Ami jó is lenne ötéves hibernálás után. Az államelnök ugyanakkor egy „demokratikus többséget” szeretne létrehozni a pártokból, ami Romániát „a modernizáció és az európaiság felé vezeti”.
Köztudott, hogy a székelyföldi megyékben igencsak alacsony volt a szavazási kedv. Ezt az apátiát még a magyarellenességéről közismert volt televíziós műsorvezető, jelenleg EP-képviselő és a liberálisok alelnöke sem tudta feloldani, pedig videoüzenetben kérte a „magyar testvéreket”, menjenek el szavazni. Talán azt képzelte, hogy a felkérésre a székelyek hanyatt-homlok rohannak majd szavazni? Tévedett. Hiszen mennyire lehet hiteles egy magyargyalázó szélsőséges nacionalista közszereplő, aki a választások napján hirtelen a magyarok „testvére” lesz? És aki pár évvel ezelőtt, műsorvezető korában a pokolba és a „történelem szemetesládájába” küldte a PNL-t, és szóba sem állt Turcannal vagy Predoiuval, akiket szégyenfoltnak nevezett. Persze a székelyföldiek szavazata nélkül is túlnyerte magát a liberálisok jelöltje.
Adva van tehát egy arrogáns, mindenkit lekezelő, hatalommániás, a tisztelet szavunkat nem ismerő „jó román” elnök, az egyetlen a rendszerváltás után fungáló román elnökök közül, aki „nagyvonalúan” megfeledkezett arról, hogy bár március 15-én üzenjen a magyaroknak, mellette egy hisztérikus magyarellenes „testvér” az európai parlamenti csoport élén, és egy félmagyar miniszterelnök, aki szintén „elfelejtette” magyar gyökereit. Egy ilyen csapattól várjon pozitív változást a romániai magyar közösség? Mi erre a garancia? Gyakorlatilag semmi.
