A politikusokat normális körülmények között is a nagyotmondás művészeinek nevezhetjük. Választási kampányok idején azonban önmagukat is túlszárnyalják.
A politikusokat normális körülmények között is a nagyotmondás művészeinek nevezhetjük. Választási kampányok idején azonban önmagukat is túlszárnyalják. Nem csupán az ilyenkor szinte törvényszerű „jótékonykodásban”, adományozásban, választások után, mandátumok elején elfelejtett segítőkészségben, de a nagyotmondásban és a lehetetlen, olykor cinikus, netán sértő kampányfogások „bedobásában” is.
Kampány idején tetőfokára hág a politikusok leleményessége, akár a kampányszlogenek kitalálásában, lehetetlen ígéretekben, az éppen fungáló, korábban éppen őket leváltó hatalom ócsárlásában, meg abban, hogy ők tudják az egyetlen üdvözítő megoldást. Amit, tegyük hozzá, nem tettek meg, amikor alkalmuk lett volna rá.
Ilyenkor a négy éven át arrogáns politikusok rendkívül empatikussá, emberbaráttá válnak, vonakodva ugyan, de a szavazatok reményében még az uram bocsá' szutykos utcagyerekeket is megsimogatják, és szebb jövőt ígérnek, remélve, hogy a szavazóképes szülők is látják. Vannak ezenkívül úgynevezett „ge-rillakampányok”, Romániában már megszokott a gyűlöletkampány, volt már elnökjelöltünk, aki azt ígérte, kézrátevéssel meggyógyítja az egész országot.
Sőt, ha már a szokásos adócsökkentésről, útépítésről, munkahelyteremtésről, fiatal családok támogatásáról szóló – egyébként soha be nem váltott – ígéretekből kifogynak, egyesek kampány idején hirtelen-váratlan hívő keresztényekké is válnak. Nem átallják ezt is egyfajta (álszent) választási „nehézfegyverként” használni. Az egyik helyi politikus – kampány idején semmi sem drága – mint egy hittérítő, arra biztatott a minap, hogy húsvét napján „minél nagyobb számban vegyünk részt az istentiszteleten/misén” – és itt jön a java –, „főleg a körzeti elnökök és jelöltek!” A más körülmények között szépnek nevezhető gesztus ezúttal nem érte el a célját. Ugyanis azonnal arra kell gondolnunk, hogy az elmúlt négy év alatt egyszer sem jutott eszébe vallásgyakorlásra buzdítani a kollégáit. Ami azt is jelenti egyben, hogy a választási kampány hozta ki belőle a lelkesedést. Ahogyan az is, hogy sajnos, egyszerű „kampánykeresztény” gesztusról van szó.
Erről jut eszembe Susana Hurtado Vallejo mexikói politikusnő, aki Cancún városának polgármesteri címéért szállt harcba, és a kampányrendezvényeken tangabugyikat, melltartókat és szexi hálóingeket osztogatott a nőknek.
Nem hiszem, hogy akadna olyan választó, aki azért szavazna valakire, mert részt vett a húsvéti istentiszteleten – kampánycélból – vagy, mert egy arrogáns politikus azt gondolja, egy tangával megvásárolhatja a nők szavazatát.
