Az elmúlt hétvégén ismét megbolydult a város, színes sokadalom lakta be a főteret és a várat. Az idei utcazene-fesztivál és az eltelt, szinte két évtized alatt nagy presztízsű rendezvénysorozattá vált Harmonia Cordis nemzetközi gitárfesztivál szimultán került megrendezésre, de ez – amúgy ritkaságszámba menő módon – most senkit sem zavart. A két eseménysorozat nem ellenpontozta, hanem kiegészítette egymást, és ennek a legnagyobb nyertese a mindenkori közönség volt. Az utcazene-fesztivál számos műfajban előadó fellépői a Vibe keretében az Enescu utcában, a Bethlen Gábor szobra előtt kialakított borudvarban, valamint a Színház téri nagyszínpadon léptek fel, napközben pedig számos, színekben, eseményekben, társművészetekben gazdag kiegészítő rendezvény szórakoztatta az arra járókat, akikből nem volt hiány. Pénteken, szombaton és vasárnap is nagy tömeg korzózott a főtéren, a hangulat azonban családias és jókedélyű maradt, a (legalább) háromgenerációs koncertek felpezsdítették a kánikulába csüggedő várost. És ezt értékelték az itt lakók: egy mögöttünk haladó, a többségi nemzethez tartozó családapa például arról mesélt a családjának, hogy az előző polgármester idején nyáron semmi sem történt Marosvásárhelyen, és hogy mennyire jó ez, ami most itt van. És tényleg: a fesztivál nemcsak a szórakoztatást célozta meg, hanem a magas kultúrát is keblére ölelte és népszerűsítette szándékolt, ám mégis szórakoztató módon.
Ahogyan a Harmonia Cordis nemzetközi gitárfesztivál is: a kezdetekben klasszikusgitár-szemleként induló koncertsorozat már az első esztendőben is telt házas közönséget vonzott, és mára igazi fesztivállá nőtte ki magát: a vasárnapi záróestén, Alexandr Misko és a világhírű Tommy Emmanuel fantasztikus koncertjét többezres tömeg követte a marosvásárhelyi várban – mind a nézőtéren, mind a pázsitra terített pokrócokon fiatalok, idősek, családok ünnepelték a divatosnak hála Istennek nem mondható, annál sokkal nívósabb zenét játszó virtuóz előadókat.
Fantasztikus hétvégén vagyunk túl, hamarosan pedig kezdődik a Vásárhelyi Forgatag, amelynek programsorozata minden évben önmagáért beszél. Értékelnünk kell az ilyen jellegű eseményeket: volt Marosvásárhelyen egy korszak, amelyben tilos volt utcazenélni (!), illetve évtizedekig minimum Kolozsvárra, de leginkább az országhatártól Nyugatra kellett zarándokolnunk, hogy ilyen jellegű, a város által nyújtott terekbe szervesen beépülő, nagyszerű hangulatú események részesei legyünk. Mert a különöző infrastrukturális beruházások, fejlesztések és hasonlók mellett ezekre is nagyon-nagyon nagy szükségünk van.
