Mit hoz a holnap? Vagy inkább mit visz? Mit visz a kis hajó? Mit visz el az adószedő? Viszik már Bíborkáné lányát bíborban-bársonyban? Ja és gyöngyös koszorúval. Különböző életkorokban feltett örök vagy alkalmi kérdések. Elviszik a hírünket, elhozzák a gyereket az óvodából, elkísérik az iskoláig, esőt hoz a szél, meleget ígér a meteorológia, aztán mégsem tartja meg. Helyette hideget zudít a nyakunkba, tavaszt ígér, de elfagynak a gyümölcsfák virágai, bár azt mondják a tapasztalt kertészek és gyümölcstermesztők, a paradicsom hátrahagyott fiai, hogy öt-hat fokos mínuszt még kibírnak vígan dideregve a fagyálló fajták. Emlékszem, Micsurin is mindig a szibériai klímát vígan tűrő fajtákat próbálta kitenyészteni, állítólag sikeresen termesztett batulalmát és narancsot a sarkkörön túl. Ha nem is igaz, de olyan szép volt. Bennünket is hosszabb ideig szoktattak fagytűrésre, midőn nem volt fűtés, aztán volt központi fűtés, de egy egész város és ország elégedetlen volt, és ekkor megjelentek az egyéni kazánok, a Kazánszorosban mindenki befizetett a fűtésszerelő cégeknek, és azóta vígan száll a füst és a láthatatlan korom, és alig látni nyáron éjjel a csillagokat a város feletti égen. A csillagokért ki kell utazni lakatlan vidékekre. Voltál, megtetted?
Szóval mit hoz a holnap? Sót, borsot (törtet az orrunk alá), hoz reája víg esztendőt, mert megszenvedte már e nép a múltat és a jövendőt. Vagy mégsem? A jövő egyelőre kifürkészhetetlen vagy legalábbis sejthető, a szenvedés természetrajza a jövő esetében csak homályos konkstrukció, elmeszülemény. Feltételes, ámbátor, amikor a himnusz szövege született, még bőven várt a himnusz éneklőire és annak szavaival azonosuló lelkekre és testekre, elmékre és szívekre néhány kiábrándító évtized, csatavesztés és háború, rossz kormányzat, fellángoló forradalmak és elbukások, bujdosás, kiegyezés, alkonyati fényben ragyogó millennium, Tisza-Duna-Dráva-Száva, kivándorlás, világháború, hadifogság, országcsonkítás, menekülés, új államnyelvek és kötelező katonai szolgálat, deportálás keletre, nyugatra, diktatúra kemény és puha változatban, rendszerváltás, sebességváltás meg belépés az unióba, fontos volt, hogy mindenkinél legyen legalább egy váltás fehérnemű. Tagkönyv, személyi, útlevél, aprópénz, hitelkártya, hihető kifogás, tanok, tankok, hitek, lakcím.
Tehát mit hoz a holnap? Várod egyáltalán a holnapot? Várod az autóbuszt, a vonatot, a Megváltást, a fizetés napját, a nyugdíjat? Várod az utazást, az elmúlást, a viszontlátást és a búcsút, a film kezdetét, gyereket (fiút vagy lányt), az iskolakezdést és a vakációt? Bizakodsz? Optimista vagy? Intimpista vagy pesszimista? Elmész arra a rendezvényre, amelyre nem hívtak, nem kaptál meghívót? Benézel ma a munkahelyedre? Várod az előléptetést, fizetésemelést? Bevásárolnál? Elintézed a számlafizetést, a beutalót, az új rendszámtáblát, átíratod a közjegyzőnél a házat, birtokot, nyaralót, a szerzővel a rémregényt? Átírod az életrajzod, ha a helyzet úgy kívánja? Mert biztosan kívánni fogja. (Erősen kívánós.) Ne félj. Lesz rá esélyed, alkalmad. Felelni fogsz latinból, matekből, a tetteidért, mit fogsz felelni két- és háromismeretlenes vallatóid előtt? Beleszólsz a kagylóba, ha ismeretlenek hívnak, lesz nálad mindig mobiltelefon? Kinyomod a főnököt, a pimasz eladó szemét bár csak gondolatban? Szoktál vérszomjas lenni? Mennyit iszol naponta? Tudsz felhőtlenül örvendeni a mának, a tegnapnak, a történelem cseleinek? Hogyan viseled a fenyegetést és az örömhírt? Nézel tévét? Olvasol újságot? Vettél lottószelvényt? Vagy csak hallgatsz, ha egyszer valaki megkérdi minden hátsó szándéktól mentesen: milyen terveid vannak a jövőre nézvést? Vannak egyáltalán terveid?
