Az utódját kijelölni célzó választások első fordulójának eltörlése kapcsán előbújt a játékos énje a hivatali évtizedét többnyire hallgatással eltöltő államelnöknek. A talárosok második döntése után, ami a teljes választási folyamat megismétlésére vonatkozott, a fikusz maga jelentette ki, hogy addig marad hivatalban, amíg utódja nem lesz. Pedig pont most lenne itt az ideje, amikor inkább meneszteni kellene, nem marasztalni.
Az alkotmány elnökre vonatkozó fejezetének első szakasza szerint az elnök felügyel az alaptörvény betartására és a közhatóságok megfelelő működésére. A lefújt elnökválasztás első fordulója láttán nem kell jogászdoktori oklevélnek a zsebünkben lapulnia ahhoz, hogy világos legyen: a közhatóságok nem működtek megfelelően, ha legalább egy, a törvények betartásával hadilábon álló jelölt került a listára. Ha mindenki megfelelően végezte volna a dolgát az állam hatóságainál, akkor ez a cirkusz nem fordulhatott volna elő, és ez végső soron az elnök felelőssége. Ha egy szikrányi államférfiúi vér keringene benne, akkor ezt be kellett volna ismerni, majd venni a kalapot, és lelépni a színről. De fikuszunkban ehelyett a diktátori ihlet kezdett el éledezni. Mert arról, hogy meddig maradhat hivatalban, nem ő dönt, az világosan le van írva az alkotmányban. A mandátuma öt évre szól a beiktatástól kezdve, és csak háború vagy katasztrófa esetében hosszabbítható meg. Ami itt zajlik, az felér egy háborúval a józan ész ellen, és lehet katasztrófának is nevezni minden kétség nélkül, de azért azt illetően, hogy az elnök meddig maradhat még hivatalban, az alaptörvény értelmezésében és alkalmazásában illetékes alkotmánybíróknak is illene megszólalni.
Mert ez itt egy olyan helyzet, amiért nemhogy egy leköszönni készülő, hanem egy mandátumát teljes gőzzel gyakorló államelnököt is vissza kellene hívni, majd gondoskodni róla, hogy az illető egyénnek még véletlenül se legyen lehetősége ismét közéleti funkcióra pályázni. Azon túl, hogy világraszóló cirkusz keveredett az elnökválogató paródiából, és a fél világ a hasát fogva fetreng a röhejtől, az picit sem vicces, hogy pár száz kilométerre egy háborútól, fogalmunk sincs, meddig, megkérdőjelezhető legitimitású főparancsnoka lesz a hadseregnek, és ugyanez a figura vezeti a védelmi tanácsot is. Mert az elnöknek ezek a feladatok is ott vannak a szolgálati teendői listáján. Ehhez képest már csak öblítővíz, hogy a külpolitikai fórumokon az elnök ennek az országnak a fő képviselője, mert egy ilyen választási bohózat után egy ideig aligha veszik komolyan ezt az országot a kontinens és a világ színpadán.
És ahhoz, hogy a választók előtt visszanyerjék valamennyire az állam intézményei a hitelességüket, az újrázás előtt felelősségre kellene vonni azokat, akiknek a mulasztásai miatt ez a cirkusz bekövetkezett.
De ennek egyelőre még semmi jelét nem látni, bár már a politikai konc felett az osztozkodás elkezdődött.
