A jelek szerint egyre többeknél kezd betelni a pohár a járvány okán elrendelt korlátozó intézkedések miatt. A kormányzat botladozását elnézve ezen nem lehet csodálkozni, azt már egy éve is tudni lehetett, hogy a kapkodás és az átgondolatlan nyilatkozatok felemésztik a döntéshozók szavahihetőségét. A helyzeten csak rontott, hogy több más országhoz hasonlóan nálunk is politikai szereplővé lépett elő a vírus. És ez egyedül csak a járványnak kedvez, másnak nem.
Egyébként elszabott valamit az orvostudomány is, mert a kórokozó elleni oltóanyag esetében láthatóhoz hasonló erőfeszítéssel kellene egy százszázalékos hatékonyságú oltást kifejleszteni az emberi hülyeségre, és kötelezővé tenni a beadását mindenki számára. Utólag vélhetően sokan szórakoznának azon, hogy a járvány terjedésével azonos arányban szaporodtak embertársaink között a „vírusszakértők”, majd pár hónappal később már az oltóanyag-specialisták kezdtek olyan számban terjedni, mintha a karantén alatt tízezrek jártak volna sunyiban online doktorképzőbe. Nincs új a nap alatt, általában ugyanazok szoktak hasonló buzgalommal szakérteni gazdasági válságot, napi politikát, futballt, atomerőmű-balesetet, attól függően, mikor mi tartja éppen izgalomban a világot. És mindegyikre tudják a megoldást is, csak a fennvaló őrizze meg a világot attól, hogy valaha a gyakorlatban is kelljen bizonyítaniuk ezt a szakértelmet. Ez a sok, jobb sorsra érdemes embert hatalmában tartó tudásvírus a „közösségi” médiában fertőz, a koronás társát a sárga irigységbe kergetni képes hatékonysággal. Mostanság különösen a kezére játszik, hogy a járvánnyal járó karanténintézkedések rengeteg embernek keserítették meg az életét anyagi, családi, társadalmi viszonylatban. Ezt a felgyülemlő feszültséget pedig politikai szereplők is érzékelik, és ki is használják minden lehetséges alkalommal. Különösen az „aranyos” csapat. Nem véletlen, hogy ők is a fotelhuszárok kedvenc csataterén, a „közösségi” médiában vitézkednek leginkább, nem ők az első, s sajnos az utolsó társaság sem, amely az üres szövegekre fogékony, hiszékeny emberek hátán masíroz a parlamentbe. Az ilyen idők kedveznek a hasonszőrűeknek, s érzik ők is az alkalmas pillanatot. Az biztos, hogy mindenkinek elege van már a megszorításokból, de a sorba való beállás előtt érdemel egy megfontolást, hogy attól, hogy a megszorításokat megszüntetnénk, a kórházak intenzív osztályai is kiürülnének-e holnapra, vagy ha ezek az „aranyos” legények ma betiltanák rendeleti úton a koronavírust, holnap ki következne a sorban? Nem vitás, hogy a kormány csapnivalóan kezelte s kezeli a járványhelyzetet, de ezek a szerencselovagok sem jobbak egy fokkal sem, ők csak több hatalomhoz szeretnének jutni a kormányzati kapkodást amúgy joggal megunt rétegek felháborodását kihasználva. A vírustól nem ők, hanem a józan eszünk védhet meg.
