Fényképketyegés

 Kis túlzással déltől délig tartó eseménysorozattal ünnepelte hétfőn az idei színházi világnapot a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház. Két tárlatnyitó, szépirodalmi-színházi rendezvény, költészeti előadóest, este 10 órától pedig egész éjszakán át tartó, számos programpontot felvonultató eseménysorozat – reggelig.

 Mindez délután 3 órakor kezdődött az épület emeleti előcsarnokában a Tompa Miklós Társulat színművészeiről készült rendhagyó kiállítás-megnyitóval. A Játék a titkokkal című tárlat anyagaként a mennyezetre függesztett képeken az idei évadban játszó színészek igen különleges portréit tekinthetik meg az érdeklődők, a fotókból album is készült, amely a színházban megvásárolható.

 Az előcsarnokban elhelyezett székeken ülő színészek körében Keresztes Attila, a Tompa Miklós Társulat művészeti igazgatója szólt a jelenlévőkhöz.

 – Amikor 2011-ben az új vezetéssel új korszak kezdődött a színházban, levették az előcsarnok földszinti részén elhelyezett színészportrékat. Ennyi időbe került, hogy ismét kikerüljenek az előtérbe. Azokról a színművészeinkről készítettünk portrét, akik ebben az évadban játszanak. Nem konvencionális képek ezek. A portrékban általában van valamiféle álság, álarcokat látunk bennük, ezért amikor Hodgyai István grafikussal, művészfotóssal találkoztunk, azt kértem tőle, hogy beszélgessen a színészekkel, és találja meg azt az egy pillanatot, amely saját és a maga játékosságában, kegyetlenségében igazi. A kiadvány finanszírozására megnyertük a Communitas Alapítvány pályázatát, és egy nagyon szép könyv született ebből. Szerkesztése közben játsztunk a szavakkal, e játékból pedig nagyon szép tartalmak születtek, amelyek odakerültek a képek mellé. Évados kiadványról van szó, remélem, hogy lesznek még következők, aktuálisak. Fantasztikus közösséget alkotunk, büszkeséggel tölt el, hogy mi itt, együtt színházat csinálhatunk. 

 – Az egy év alatt, amíg elkészültek a portrék, a színészek reggeltől estig próbáltak, és én ebédszünetben mentem fel mindenkihez, hogy képeket készíthessek – tette hozzá Hodgyai István. – Mindvégig csodálatra méltó türelemmel fogadtak. Teljesen rám bízták a fotók kiválasztását is, senkinek nem volt panasza emiatt. Örvendek, hogy sok embert megismertem, úgy érzem, hogy mindenkivel barátságot kötöttem.

 Délután 4 órától képzőművészeti és fotótárlat nyílt az emeleti előcsarnok másik részén. Ezen a kiállításon a Tompa Miklós és a Liviu Rebreanu társulatok tagjainak gyerekkori képei és az önkéntesek fényképei övezik Tompa Miklósnak egy egykori strandon készült fotóját, illetve további fényképeket láthatunk a régi Marosvásárhelyről, a színház épüléséről és avatásáról, valamint kiállították a művészetis diákok négy, a színházzal kapcsolatos képzőművészeti alkotását is. A tárlatot Demény Péter nyitotta meg. 

– Egy Tandori-versről az a szó jut eszembe: fényképketyegés. Hogyan rovátkolják a fényképek az időt, hogyan mutatkozik meg az életünk? Éltem még a ,,kedvenc diktátorunkat”, most itt vagyok, és még mindig nem ért véget az élet. Annyi minden történik az emberrel, mekkora idősáv nyílik meg mögöttünk, ha ezeket a képeket nézzük? Vannak képek, amelyeken felavatják a színházat, vannak, amelyeken készen van, vannak, amelyeken még csak építik. Látjuk, hogy hogyan változik meg egy város, hogyan helyeződnek át hangsúlyok, hogyan rak bele egy építész – Constantin Savescu – a városba egy új, jelentős pontot. De az épületek nem jelentősek az emberek nélkül, akik bennük játsztak. A strandon heverő Tompa Miklós nélkül egész más lenne ez az épület. Megelevenednek dolgok, holott csak merev, álló képeket látunk. De az idő sosem áll: fényképketyegés. Színészek, akiket különféle szerepekben láttam, itt kis szoknyában szavalnak valamit. Ha egyszer végigmennék magányosan e tárlat képein, két érzés küszködne bennem: valamilyen melankólia és valamilyen boldogság. A kettő talán összetartozik. Ha nézem ezeket a képeket, visszarepülök, és a múlt itt van hirtelen a jelenben. Hiszen ez minden fényképkiállítás célja – mondta Demény Péter.

 A színházi világnap 5 órától az Ophelio Barbaro búcsúzik című szimpóziummal, majd Kovács András Ferenc Theatrum Mundi című előadóestjével folytatódott, este tíz órától pedig kezdetét vette az Éjszaka a színházban című, hajnalhasadtáig tartó eseménysorozat.