Femina semper– tárlat a Teleki Tékában

A fent idézett cím mellett a Női szerepek az alcíme annak az érdekes, látványos időszakos kiállításnak, amely anyák napjára nyílt a Teleki–Bolyai Könyvtárban. Kurátora Márton Krisztina, a könyvtár restaurátora. A bemutatót követően az ötlet megszületéséről, kivitelezéséről beszélgettünk.

– Régóta babusgatom ezt a gondolatot, mivel gyermekkorom óta szívesen foglalkoztam az olyan könyvekkel, információs anyaggal, ami a női szerepeket tárgyalja. A családban jó példák álltak előttem, édesanyám, nagymamán, később a húgom és házasságom során még sorolhatnám tovább, akik nem a látványos karrierre összpontosítottak, hanem arra, hogy jól megállják a helyüket a szakmájukban is. Ez nem a külső szemeknek szólt, hiszen a nagyobb egész jó működéséhez járultak hozzá, otthon pedig szülőként, nagy- és dédszülőként olyan példát mutattak, amit én is követni szeretnék. Családra vágyva azt kerestem, hogy ezeket a szerepeket hogyan lehet jól teljesíteni és helytállni a szakmában, társadalomban is. Amikor a Téka lett a munkahelyem, mély benyomást tett rám iktári Bethlen Zsuzsanna könyvtára. 

– Az érdeklődőknek mondjunk néhány szót róla. 

– Bethlen Zsuzsanna (1754–1797) iktári gróf Bethlen Domokos és Wesselényi Mária leánya volt, aki 16 évesen ment feleségül a könyvtáralapító Teleki Sámuelhez. Kilenc gyermekük közül három érte meg a felnőttkort. Bethlen Zsuzsánna korán, 43 éves korában elhunyt. Több mint ezer darabból álló könyvtárát, ami az egyetlen majdnem teljes egészében fennmaradt 18. századi asszonykönyvtár Erdélyben, jórészt magyar nyelvű könyvek alkotják. A nagyterem előszobájában elhelyezett könyveket három nemzedék asszonyai gyűjtötték. Bethlen Zsuzsánna ugyanis örökölte nagyanyja, Rhédei Zsuzsanna és anyai nagynénje, Wesselényi Kata könyveinek a többségét. Az asszonykönyvtár több értékes unikumot is tartalmaz. 

– Régen szerettem volna egy bemutatót hallani ezekről a könyvekről, amire a kiállítás jó alkalom, így hát nagyon örülök, hogy a drótos tárlókban őrzött könyvek egy része láthatóvá vált. Gondolom, válogatni is érdekes volt közülük.

– Sajnos restaurátorként nem ismerem annyira, mint a könyvtáros kollégák, de megragadott a háromgenerációs gyűjtemény sokszínűsége, valamint az is, hogy a 18. században mennyi feladatot kellett ellátnia egy nőnek, amíg a férje például külföldön tartózkodott.

A kiállítással üzenni szeretnék, hogy példaképekként állhatnak előttünk azok a nők, akik a történelem során értékes életművet mutattak fel. A kiállított anyag három szálon kötődik a témához. Egyrészt olyan könyvek láthatók a tárlókban, amelyben a nőkről mesélnek, vagy illusztrációként szerepelnek bennük. A másik szálat a nők által olvasott könyvek jelentik, ami széles skálát jelent, végül pedig azok a könyvek láthatók, amelyekben szerzőként, fordítóként, szerkesztőként, illusztrátorként vagy nyomdászként szerepelnek.

– Feltételezem, hogy ezt az anyagot nem volt könnyű a Téka gazdag könyvállományából kiválogatni. Mennyi időt vett igénybe?

– Az előkészítés egy fél év alatt történt, de a téma gondolatban régen érlelődik. Nagyon sokat jelentett a kollégák segítsége, többször csak elmondtam az elképzelésem, hogy mit szeretnék megmutatni, és a kollégáim rögtön tudták, hogy milyen könyvet hozzanak, és a kivitelezéshez is nagymértékben hozzájárultak. 

– A szép színes pannókat ki készítette?

– Én állítottam össze nemcsak a helyi példákra összepontosítva, hanem kicsit tágabbra, szélesebb körben a nyugati társadalom híres asszonyait is bemutatva.

– Megkérem, ismertesse a tárlókban kiállított anyagot!

– Az első tárlóban Ádámtól és Évától indulva mitológiai, bibliai, az antikvitás korát idéző illusztrációk láthatók a nő különböző megtestesüléseiről. A következő tárlóban olyan életfordulókhoz, ünnepekhez kapcsolódó dokumentumok, könyvek láthatók, amelyeken a nők is részt vettek. Három tárló a legfontosabb női szerephez, a családhoz kötődik. Ez a legszerteágazóbb, hiszen a családban a nőnek minden szerepet el kell látnia, időnként orvosként, tanárként, lelki gondozóként… A sokféle témájú könyv Bethlen Zsuzsanna könyvtárából azt tükrözi, hogy mennyire igyekezett ezeket a szerepeket jól teljesíteni. Vannak orvosi, gyógynövényeket bemutató kiadványok, szakácskönyvek, vallásos vonatkozású, a neveléshez kötődők, folyóiratok, családi lapok. A továbbiakban kiállítottunk a női egyenjogúságért folyó törekvésekről szóló kiadványokat. Fontosnak tartom, hogy ezekből kiderül: a magyarországi megnyilvánulások nem az egyén érvényesülését célozták, mint több más társadalomban, hanem a neveléshez, oktatáshoz és kultúrához való jog elismertetését. A politikában is azért akartak helyet kapni, hogy a nőket foglalkoztató problémákat a törvényekbe is be tudják vinni. Továbbá láthatunk olyan könyveket, amelyeket a szerző, az adományozó a nőnek, fejedelemasszonynak, nemesasszonynak mint mecénásnak vagy patrónusnak dedikált. Az utolsó tárlóban a különböző hivatások gyakorlóiként jelennek meg a nők. 

– Mi volt a legérdekesebb az összegyűjtött anyagból?

– Rengeteg mindenre felfigyeltem. Érdekes volt látni, hogy már a középkorban is volt olyan nő, aki egyetemen tanított. A kolostorokban a kódexmásolás mellett önálló alkotásokat hoztak létre, zenét is szereztek. 

Bár nem vagyok történész, irodalomtörténész, arra szeretném a kiállítás által felhívni a figyelmet, hogy mennyi értéket teremtettek, teremtenek a nők, akik számunkra is ihletőek lehetnek. 

A kiállításon nyitottunk egy füzetet (díszes borítását a már jól ismert Krón Ernő könyvkötővel közreműködve készítettük el), amelybe a látogatók felírhatják olyan személyek nevét, akik számukra fontosak, családjukból, ismerőseik köréből egy szép női élet, pálya leírásával gazdagíthatják adatainkat – tett pontot be-szélgetésünk végére Márton Krisztina. 

Befejezésképpen a kiállítás mottóját idézzük: „Az asszonyi nemben is miért kellene csak Kleopátrák és Aspasiák emlékezetét fenntartani? – Azok a szeretetreméltók, akik elfelejtetnek, mert nem ültek királyi székben, vagy – nem szerettettek olyanoktul, akik trónusban ültek… mert jó szíveket nem bizonyíthatták meg királyi ajándékokkal… és nagy elméjeket nem trombitálták a világ előtt, de híven tűrtek, híven szerettek, férjeket és háznépeket boldoggá tették, szüleik örömei voltak, jó anyák, jó feleségek, jó leányok: miért nem érdemelnének ezek emlékezetoszlopot?” (Kármán József: Fanni hagyományai – Egy szó az olvasóhoz)