Látszólag erőst jólétben élünk a választások óta.
Látszólag erőst jólétben élünk a választások óta. A közszférában béreket emeltek, további hasonlóra is bőven van ígéret, és közben még a fejlesztésekre felhasználható pénzt sem vesszük igénybe. Legalábbis az európai újjáépítési és fejlesztési bank (EBRD) országunkért is felelős igazgatója szerint egymilliárd eurót hagyunk kihasználatlanul állni már évek óta.
Az említett szakember egy bukaresti rendezvényen tette szóvá a múlt héten, hogy a szóban forgó bank egy négyéves ciklusra irányozta elő azt a bizonyos eurómilliárdot infrastrukturális fejlesztésekre, de amióta ő két éve hivatalban van, ebből egy centre sem kötöttek pályázati szerződést. Vagyis, nem csak a mostani, hanem az előző kormány sem kért ebből a komoly pénzösszegből. Mert ha a méregdrágán épített észak-erdélyi pályaszakaszt vesszük is alapul, ami kilométerenként 14,7 millió euróba került, ebből a fiókban heverő pénzből kijött volna közel százkilométernyi autópálya építési költsége. De akár ennek a duplája is, ha az amerikai építővel való szerződésbontást követő időszakot nézzük, amikor 7,2 millió eurós kilométerenkénti árért pályáztatták a jelenlegi kivitelezőket. Vagy a vasúthálózat fejlesztésére is lehetett volna költeni belőle, hiszen lassan már csak kerékpáros átlagtempóban lehet közlekedni a vasútjainkon. És ezek a fejlesztések nemcsak a közlekedő által közvetlenül érzékelhető előrelépést jelentették volna, hanem azt is, hogy ezek a munkálatok rengeteg embernek adnak elfoglaltságot, bért, és ezek után, meg a cégek bevételei után az államnak adókat. Mindezt persze akkor, ha az államot irányító politikusok és intézményrendszer képes a fejlesztésre rendelkezésre álló pénzt megfelelően elkölteni. Ehelyett nálunk – nem csak az utóbbi két évet nézve, amikor ez a milliárd rendelkezésre állt – csak a szövegelés megy jól, sőt, még a kelleténél is jobban, a gyakorlatban viszont alig a töredéke valósul meg a mellveregető ígéreteknek. Ebben nem csak a politikusok a ludasok, tavaly a technokrata kormány és a parlamenti pártok egész évben oda-vissza üzengettek egymásnak, mindig a másikat okolva azért, hogy az ország képtelen az európai pénzeket lehívni, de arról senkinek nem volt mondanivalója, hogy például ezt az egész komoly fejlesztési összeget miért hagyták a fiókban. És a rossz hír az, hogy a közszférának most a pénzt két kézzel szóró kormányzatnak esze ágában sincs a béremelésekért cserébe hatékonyabb munkát megkövetelni az állami intézményrendszertől. Nekik csak a szavazatok a fontosak, mert a hatalom abból ered. De ha az államgépezet hatékonyságán nem javítanak, az életszínvonalbeli szakadék köztünk és a kontinens nyugati fele között nemhogy eltűnni, inkább mélyülni fog.
