Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2025-03-20 16:00:00
Az Erdélyi Emlékmű Gondozó és Történelmi Értékmentő Csoport (EGTÉ), valamint a Maros megyei EMKE (Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület) tagjai felújították az Arad megyei Bulcson Gaál László honvédtábornok, az elfeledett 14. aradi vértanú, a „szürke lovas” sírját.
A munkálatokat halálának 175. évfordulója alkalmából valósíthatták meg. A restaurálást végző csapat 800 kilométert utazott a helyszínre, és két napot dolgozott a sírhely rendbetételén. Az elhanyagolt állapotban levő végső nyughelyre a Hazajáró című televíziós műsor csapata hívta fel a figyelmet. A szállást Borbély Zsolt Attila biztosította, aki segítette a munkálatokat. A helyreállításhoz szükséges anyagi forrásokat és eszközöket az Erdélyi Emlékmű Gondozó és Történelmi Értékmentő Csoport, valamint a Maros megyei EMKE biztosította.
A sír felújításában nagy szakértelemmel és elhivatottsággal vett részt Valent Gábor szegedi művelődéstörténész, Bába István kolozsvári képzőművész, Kibédi Hunor marosvásárhelyi hagyományőrző és Benkő József marosvásárhelyi hadtörténész, restaurátor.
Gaál László honvéd tábornok (1810-1850) Nagykőrösön született 1810. január 18-án. Szülővárosában végezte iskoláit, s jogtudományokat tanulni Pestre ment, ahol 1828-ban kadétként az Eszterházy-ezredbe lépett. Az 1848-as események Aradon találták. Részt vett a piski csatában és Bem téli hadjáratában, 1849-ben. Február utolsó napjaiban rendeletet kapott a minisztériumtól, hogy a már egészen elveszett Bácskába siessen, hogy Szabadkát védelmezze. Március 2-án már Szabadkán volt. Gaál a szabadkai csata után ezredes lett, néhány nap múlva pedig a Magyar Érdemrend kiskeresztjét kapta és a IV. hadtest első hadosztályának parancsnokságát. Aztán Perczellel csatlakozott a szerbek ellen, majd Bemhez a Bánságban. Temesvárhoz közel, Kis-Becskereknél 1849. augusztus 9-én egy 12 fontos ágyúgolyó leszakította bal lábát. Ez volt a 33. csatája, melyben részt vett. Bulcsra vitték, a kastélyba, ahol ápolták. Erős lázrohamban, 36 órai betegség után, 1850. febr. 25-én hunyt el.
Történetének érdekessége, hogy temetése után kihantolták, ugyanis a bulcsi Fechtig bárónak volt egy cseh erdésze, aki hasznot akart húzni abból, hogy uránál egy sebesült magyar tábornok talált menedéket. Azt állította, hogy a bárónak egy kocsisa halt meg, és azt temették el Gaál helyett, hogy a tábornok így meneküljön meg az üldöztetésektől. Temesvárról katonákat és egy orvost küldtek Bulcsra. A katonák azt az utasítást kapták, hogy fogják el a bárót, az orvos pedig azt, hogy ássa ki Gaál holttestét, és állapítsa meg személyazonosságát. Felbontották a sírt, és megállapították, hogy Gaál tábornok holttestét takarta. A bárót fogolyként Temesvárra vitték, de néhány nap múlva szabadon bocsátották.