Marosvécs – Disznajó, Erdőidecs, Erdőszakál, Idecspatak
Marosvécs
Már a római időkben emeltek itt egy határvédő erődítményt, ami a népvándorláskor pusztult el. Elnevezése a földből előkerült feliratos táblák szerint „Ala nova Illiricorum” volt. Maradványait a jelenlegi kastély egykori gyümölcsöskertjében találták meg a régészek. A római kövekből ugyanott emelték királyi parancsra, valamikor a 13. század első harmadában az első várat, amelyet az 1228-ból fennmaradt oklevél említ, amelyben a Tomaj nembeli Dénes tárnokmester birtokainak határjárását részletezte. A királyi fennhatóság alatt lévő erősséget valószínűleg az 1241–42-es tatárjáráskor rombolták le. 1319-ben már az ebből a nemzetségből származó Losonczi család mondhatta magának az ismét virágzásnak indult települést, ahol azonban nem említenek működő erődítményt. Ez csak a 15. század közepén történt meg, amikor új várkastélyt emeltetett a losonci Dezsőfi nemesi család. Ez volt Marosvécs harmadik erődítménye, ami napjainkban is látható erősen átalakított formában. A Dezsőfiek lakták az épületet egészen 1467-ig, majd eladósodtak, és elkobozták tőlük ezt a birtokot, amely a nádasi Ondor famíliához került. Miután 1507-ben férfiágon kihalt a család, a nógrádi Szobi Mihályé lett a birtok. 1527-ben, Szobi Mihály halála után Szapolyai János király minden váruradalmát Werbőczynek juttatta. A jogtudós később kénytelen volt zálogba adni Vécset Kendy Ferencnek hatezer aranyért. 1537-től jelentősebb építkezéseket végeztek a nemesi szállásnak helyet adó épületen, amelyek 1555-ben fejeződtek be. 1558-ban a birtokot Hagymássy Kristóf, az ő halála után Báthory Zsigmond fejedelem mondhatta a magáénak. Ez a nagybátyjának, kismarjai Bocskai István főnemesnek adta át. Az 1610-es években már iktári Bethlen Gábor erdélyi fejedelem tulajdonát képezte, majd a korszak nagy vagyongyűjtője, az „őrtálló bibliás fejedelem” I. Rákóczi György csatolta birtokaihoz. A fejedelmi trónra 1648-ban lépő II. Rákóczi György jeles hadvezérének, Kemény Jánosnak adományozta, és ettől kezdve a Kemény család őrizte meg a birtokot. 1662-ben, majd a II. Rákóczi Ferenc vezette kuruc szabadságharc idején feldúlták a kastélyt, a rombolás nyomait az időnként visszatérő birtokos család eltüntette. Az utolsó nagyobb átalakítása a 19. század végén, Kemény János és neje utasítására történt, így az 1930-as évektől kényelmes szálláshelyül szolgálhatott a vendégszerető Kemény János birtokos és jeles író meghívására ide érkező erdélyi művészeknek. Az itt megalakított Erdélyi Helikon társaság jeles eredményeket ért el a kisebbségi létbe szorult magyar nyelvű irodalom ápolásában. Az államosítással a Kemény családot kisemmizték, és a többi ingatlannal és ingósággal együtt a marosvécsi várat is elkobozták. A helyi lakosság teljesen kifosztotta a fényesen berendezett várkastélyt. 1945 után javítóintézetté, majd értelmi fogyatékos gyermekek otthonává alakították. Ma újra a Kemény család tulajdona. A parkban néhány különleges fa törzsére rögzített latin megnevezés utal arra, hogy itt valamikor arborétum volt. A kastélytól nyugatra megtalálhatóak a földvár fűvel benőtt terepalakulatai. A parkban, a tölgyfák árnyékában (melyeket egyes vélemények szerint még II. Rákóczi György ültettetett) található a Kemény család sírhelye. Itt helyezték örök nyugalomra báró Kemény Jánost, feleségét, a vár úrnőjét, Auguszta Patont, leányukat, Kemény Klió operaénekesnőt, valamint fiukat, Kemény Miklóst, az 1935-ben felállított, s ma már jelképnek számító Helikon-asztal szomszédságában. A Helikon-asztalt ünnepélyes keretek között 1935-ben adta át Makkai Sándor Kemény Jánosnak és feleségének, mint a Helikon íróinak ajándékát. A kőasztalt Kós Károly készítette. A marosvécsi várban állandó és ideiglenes kiállítások kapnak helyet. A budapesti Erdélyi Helikon – Marosvécsi Kemény Alapítvány Kemény Endre anyagi hozzájárulásával létrehozta az Erdélyi Helikon és az Erdélyi Szépmíves Céh állandó kiállítását. Ugyanakkor megtekinthető a Nagy Pál festőművész vázlataiból készült kiállítás, a Kemény János temetéséről és a Kemény család korabeli fotóiról készült tárlat és nem utolsósorban dr. Madaras Sándor népi falvédők magángyűjteménye.
A várkastély április 15. és október 15. között 9-től 18 óráig látogatható. Téli időszakban csak előre egyeztetett időpontban kereshető fel. Érdeklődni, bejelentkezni a +40741-225-141-es (Nagy Kemény Géza) telefonszámon lehet. Itt érdeklődhetünk a Kemény János és felesége, Auguszta által Galonyán épített vadászkastélybeli szálláslehetőségről is, ahonnan a tulajdonos rendszeres kirándulásokat szervez a környékre, főleg a Kelemen-havasokban levő Istenszékére.
Minden évben, júliusban Marosvécsen tartják a cseresznyevásárt, amely a község ünnepe is. Nemcsak a zamatos gyümölcsöt lehet ilyenkor megvásárolni, hanem gazdag népzene-, néptánc- és könnyűzenekoncertek, szórakoztató programok is várják a vendégeket.
Disznajó
A Felső-Maros menti település templomáról az első említést az 1332. évi pápai tizedjegyzékben találjuk. Középkori temploma stílusjegyei alapján a 14. században épülhetett. A templom szentélyből, téglalap alakú hajóból, csúcsíves diadalívből és egy sekrestyéből állt. 1888-ban bővítették és átépítették. Ekkor készült a déli oldalhoz kapcsolódó tornya, ennek alapozásakor került elő az az 1586-ból származó sírkő, amely Trauzner Sámuel református lelkész leányának állít emléket: „Hic iacet filia pastoris ev ref samuelis trauzner anno dni MDLXXXVI” A templom falfestményei az 1950-es években kerültek elő, nagyobb részük a hajdani diadalív hajó felőli oldalán található. A kutatások szerint a falképek a 14. század folyamán készülhettek freskó technikával.
A falu lakói 2009. augusztus 15-én az első világháború áldozatainak emlékére turulmadaras emlékművet állítottak. A régit az ötvenes években a Marosba dobták a hatalom kiszolgálói. Az új turulmadarat Baróthi Ádám szászrégeni szobrászművész készítette. Ekkor nyitották meg a falu központjában levő óvoda egyik helyiségében a falumúzeumot, Csősz Irma óvónő gyűjteményét. Ez a kiállítás bővült ki 2017 májusában, amikor berendezték a Felső-Maros menti falu néprajzát, helytörténeti adatait és a Csősz házaspár munkássága idején virágzó visszhangos művelődési életét tükröző dokumentumokból a szobát, amellyel Csősz Ferenc tanítónak állít emléket felesége, Csősz Irma. A Disznajó fölötti legelőn virágzik a védettnek nyilvánított mocsári kockás liliom (Fritillaria meleagris).
Magyaró – Fickópataka, Holtmaros
Magyaró
1228-ban Mogoreu néven még csak mogyorócserjével benőtt helyként említik. A falu határában találhatók Mentővár alapfalmarad- ványai. A várat 1319-ben említik először, kevéssel azelőtt építtette Losonczi Tamás, később is a Losoncziaké volt, de 1553-ban már elhagyatva állott. A magyarói Brigitta Panzió udvarán a tulajdonos létrehozta a Zsuzsánna tájházat, amelynek gyűjteménye hűen tükrözi az egykori Felső-Maros menti házak berendezését.
Holtmaros
A falu református templomában őrizték sok éven keresztül Wass Albert hamvait, amíg engedélyt nem kaptak az eltemetésére. Jelenleg a mellszobra is a templomban van, mivel a hatóságok nem engedik kihelyezni az épület előtt álló talapzatra, amelyen a Czegei Wass család címere látható. A templom az 1868-as tűzvészben leégett. A gyülekezet ekkor építette a jelenleg is állót. Holtmaroson 1996 óta minden évben augusztusban megrendezik a Gyöngykoszorú találkozót, amelyen rendszeresen több mint 20, magyar nyelvterületről érkező hagyományőrző néptánccsoport vesz részt.
Fickó
A település benyúlik a Görgényi-havasok dombvidéke hasonló nevű patakának völgyébe. Innen erdei kitermelő úton, majd ösvényen feljuthatunk a környék legmagasabb csúcsára, az 1241 méteres Zászpádra (Szászpadra), ahonnan remek kilátás nyílik mind a Kelemen-, mint a Görgényi-havasok bérceire.
