Közleményben tiltakozik az egyik szakszervezet az adóhatóság elnökének egy minapi bejelentése kapcsán, miszerint a hatóságnál várható súlyos személyzethiány enyhítésére friss végzősöket alkalmaznának, versenyvizsga nélkül. A tiltakozással egyet lehet érteni, de az érdekképviselet sokkal hitelesebb volna, ha kitérne olyan dolgokra is, amikről hallgat.
A főpénzügyér nem magától találta ki, amit mondott, két hónappal ezelőtt miniszter felettese már tollba mondta neki ezt a leckét. Magánvállalat-vezetőknél az ilyen személyzeti politika teljesen rendben van, hiszen egy magáncég azt vesz fel, akit éppen akar vagy jónak lát, saját pénzére és felelősségére játszik. Az olyan vállalkozók, akik hosszú távra gondolkodnak és terveznek, sok helyen már egyetemista korában megfogják a leendő munkatárs kezét, mert így a leendő kollégának már azelőtt lehetősége van megismerni a belső légkört és a munkafolyamatokat, mielőtt élesben menne a játék, és ez a cég szempontjából sem rossz. Az állami szférában viszont versenyvizsgával szokás alkalmazni, mivel ott közpénzből ga(rá)zdálkodnak. Ha volna annyi ész és szakértelem, amennyit a betöltött funkció feltételez, akkor esetleg könnyítenének a vizsgafeltételeken a végzősök számára, de semmiképp nem akkor kezdenének kapkodni, amikor kiderül, hogy az intézményből jövőre nyugdíjba megy több ezer alkalmazott.
Csakhogy a tárcavezető és magas polcról észt osztó beosztottja nem arról híresek, hogy a saját szakállukra valaha is elértek volna valamilyen kiugró teljesítményt, ami komoly energiát, találékonyságot, vállalkozókészséget feltételezett volna. Jó összeköttetéseiknek és megfelelő színű pártkönyvüknek köszönhetik, hogy az átlagos adófizető szemszögéből nézve mesésen jó fizetésért állami fotelekben ücsörögve találják ki a válogatott balekségeket, mint amilyen ez is. De nemcsak ők vannak ebben a helyzetben, hanem egy egész hadseregnyi olyan közalkalmazott dolgozik ebben az országban, akiknek papíron lehet, hogy van képesítésük arra, amiért fizetik őket, de konkrétan két szalmaszálat nem tudnak keresztbe tenni a szakterületükön. Mert pénzért vették a diplomát, és politikai összeköttetés volt az ajánlólevelük szakmai referencia helyett. Azért fungál úgy ez a jobb sorsra érdemes ország, mint ahogy azt napirenden kénytelenek vagyunk a saját bőrünkön is tapasztalni. És azért foghíjas ez a szakszervezeti tiltakozás is, mert szót sem ejtenek arról, hogy az állami intézményrendszert ki kellene vonni a politika befolyása alól, ott a szakértelem kéne legyen a személyzetválogatásnál az egyetlen döntő tényező. Ha ezt is kimondták volna, nemcsak a saját tagságuk érdekeit védenék, hanem a kívülálló adófizetőkét is.
