2024. july 8., Monday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Sikeres, gazdag évadot zárt a Maros Művészegyüttes. Tagjai nyáron sem igazán pihentek, hiszen mindkét tagozat több meghívást kapott különböző rendezvényekre, ahol egyaránt képviselték az autentikus hazai folklórt és az újabb táncszínházi irányzatot. 


Sikeres, gazdag évadot zárt a Maros Művészegyüttes. Tagjai nyáron sem igazán pihentek, hiszen mindkét tagozat több meghívást kapott különböző rendezvényekre, ahol egyaránt képviselték az autentikus hazai folklórt és az újabb táncszínházi irányzatot. A magyar tagozat nemrég tért haza Ciprusról, ahol szeptember 11–15. között Larnacában és Geriben részt vett a 10. Nemzetközi Mediterrán Folklórfesztiválon, és megkapta a legjobb együttesnek járó elismerést. Ez adott alkalmat arra, hogy a turnéról, az előző évadról és a várható bemutatókról Barabási Attila Csabával, az együttes igazgatójával beszélgessünk. 
– Hogyan jutott el a Maros Művészegyüttes Ciprusra?
– Tavaly az a megtiszteltetés érte az együttest, hogy Ciprus Köztársaság romániai nagykövetsége közvetítésével, a Maros Megyei Tanácson keresztül meghívót kapott a kilencedik mediterrán folklórfesztiválra. Miután alaposan elemeztük a turné költségvetését, és sikerült pályázatot nyerni, úgy döntöttünk, hogy elfogadjuk a meghívást, és kiutazunk a román tagozattal. Nagy sikert arattunk, ugyanakkor azt is elárultuk, hogy van egy magyar tagozatunk is. Miután valóban rangos szakmai elismerésben részesítettek, bár a szabály szerint nem hívhatják meg kétszer egymás után ugyanazt az országot, velünk kivételt tettek és az idénre is visszavártak, természetesen a magyar csoporttal. Csak akkor mondtunk igent, amikor sikerült újabb pályázatot nyerni és a költségvetésünkből is spórolni valamennyit az 
utazás költségeire, nyilván a szállást és az ellátást a szervezők állták. 
– Mit jelent egy ilyen rangos nemzetközi rendezvényen képviselni az országot? 
– Mindenképpen nagy feladatot, igazi kihívást, egyrészt, mert nagyon jól felkészült csoportokkal vettünk részt rajta, másrészt pedig tavaly a román tagozattal igen magasra állítottuk a mércét. Abban a kellemes meglepetésben volt részünk, hogy az idén elnyertük a legjobb fellépőknek járó díjat. Rajtunk kívül ukrán, szlovák, szlovén, lett, litván és a ciprusi együttesek vettek részt, ez utóbbiak egyiptomi, örmény és természetesen hazai, ciprusi táncokat is bemutattak. Igaz, egyrészt olyan egyetemistákból álló csoportok voltak, amelyek szervezett formában néptáncot is tanultak. Tőlük is érdekes, színvonalas produkciókat láthattunk. Célunk az volt, hogy népszerűsítsük a sokszínű erdélyi kultúrát, magyar táncokkal képviseljük Romániát. Hat előadást 
tartottunk. Vittünk mezőmada-rasi, mezőségi, kalotaszegi és küküllőmenti cigánytáncokat. Legnagyobb elégtételünkre, a produkciónkat felállva tapsolta meg a főszervező. A larnacai művészetek palotájában tíz erdélyi magyar népviseletet is kiállítottunk, amelyeknek igen nagy sikerük volt. 
– Túl azon, hogy az elmondottak alapján népszerűek voltak az előadások, milyen volt a szakma véleménye? 
– Mi voltunk az egyetlen olyan együttes, amely hat különféle előadást vitt, a többiek ismételték a produkciójukat. Minden este rövid kiértékelőt tartottak, másnap délelőtt szakmai beszélgetés volt, amelyen részt vett minden ország képviselője. Ezen általában az előadások minőségéről, felépítéséről, termperamentumáról volt szó. A főszervező minden előadás próbáját végignézte, kivéve a miénket. Egyszer eljött, látta, hogy nagyon professzionális csapattal van dolga, és azt mondta, bízik bennünk, mi képviseljük azt a színvonalat, amelyhez a többieknek igazodniuk kell, és ez nagy elismerés. Büszkék vagyunk arra, hogy jelen voltunk, s Cipruson felragyogott Erdély csillaga is. Fiatalokkal, olyan csapattal mentünk, akik megértették, érdemes harcolni azért, hogy a dobogóra kerüljenek, s ezért jól teljesítettek. Fegyelmezettségünkért külön elismerést kaptunk. 
– Térjünk vissza az előző évadra. Egy korábbi beszélgetésünk alkalmával azt mondta, hogy új irányzattal, a táncszínházzal próbálkozik az együttes, és így született meg az egyik legsikeresebb előadás, az Imádság háború után című. Milyen tapasztalatokkal zárták az évadot?
– Ahhoz, hogy az együttes ebben a sokrétű kínálatban, az adott gazdasági helyzetben megállja a helyét, egyrészt a népi együttesek között, másrészt pedig a szélesebb értelemben vett kulturális piacon, valóban sokoldalúnak kell lenni. Ezért úgy döntöttünk, hogy saját műsorpolitikánkba jobban be kell vonjuk a színházi elemeket. Az utóbbi időben olyan hazai és külföldi koreográfusokkal dolgoztunk, akik ezt meg tudták valósítani. És a visszajelzésekből ítélve, beigazolódott, hogy valóban erre van igény. Sőt, korábban Győrben a szakma is értékelte a próbálkozásunkat. Emellett azonban nem szabad feladnunk az autentikus népi tánckultúra ápolását, hiszen ez a tevékenységünk alapja. Az ilyen jellegű előadásokra van igény többek között a vidéki ünnepeken, ahova egyre több meghívást kapunk. Ezért azt is elmondhatom, hogy a Szem látta, szív szerette és a Szívem virág, míg a világ című, eredeti néptáncokat feldolgozó és bemutató produkcióink is nagy sikert arattak. 
– Mit terveznek a 2015/2016-os évadban? 
– 2015 a kiszállások esztendeje volt. A magyar tagozat öt külföldi turnén vett részt, ezért nem tudtunk annyi előadást repertoáron tartani, mint tavaly, amikor egyszerre kilenc is műsoron volt. Szeptember 30-án lesz a Szép piros hajnalban című előadásunk bemutatója, amelyet Varga János rendezett. Ebben megvillannak a Cantata profana, a Halálra táncoltatott lány motívumai, ami egy kicsit utal Bartók Béla és más gyűjtők munkájára. Ezenkívül, a táncszínház vonatkozásában tervben van egy népballada-feldolgozás színrevitele, amelynek rendezője, koreográfusa Novák (Tata) Ferenc lesz. A már bemutatott előadások közül műsoron marad az Imádság háború után. Igény van a János vitéz és a Mátyás király..., vagy akár a Kőműves Kelemen felújítására is. Az új előadások színrevitelekor figyelembe kell vennünk a költségvetési keretünket. Igaz, nem állunk rosszul, több mint 100.000 nézővel 130 előadásunk volt. 
– Ne feledkezzünk meg a román tagozatról sem…
– Mindkét tagozat erőssége, hogy sikerült fiatalítani. Ilyen erős tánckara nem volt még a Maros Művészegyüttesnek. A román tagozattal olyan helyekre kaptunk meghívást, ahol korábban még nem járt a Maros Művészegyüttes. Ilyen volt Brassó, Temesvár, Beszterce, Enyed, Gyulafehérvár, több moldvai település stb. Jelenleg Marin Barbuval készülünk egy autentikus néptáncbemutatóra, amelybe már beloptuk a táncszínházi elemeket, hiszen ennek az előadásnak már történeti fonala van, egy fiatal pár kút melletti megismerkedésétől a lakodalomig. A tervezett következő előadásban pedig megjelennek a maszkok, a különböző jellemek, karakterek is. Igény van arra is, hogy a Fehérlófia című magyar előadást román tannyelvű osztályokban is eljátsszuk, hiszen a történet a román folklórban is ismerős Harap albként, így mi leszünk az első romániai professzionális néptánc-együttes, amely ilyen téren is nyit mind a táncszínházi produkciók, mind az iskolák felé népi kultúráink tolmácsolásával. 

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató