Előálltak a szociáldemokraták a liberális kormány fekete könyvével, amire a bizalmatlansági indítványukat akarják alapozni. Tulajdonképpen ezt a dokumentumot a választópolgároknak kellett volna megírniuk, mert ez a regáti országlás fekete könyve, amiben a szereplők bármikor tetszés szerint felcserélhetők. Mert a szocdem kormány ugyanilyen kétbalkezesen intézte volna az ország dolgait. Ennek itt már évszázados hagyományai vannak, mivel ebben az országban a fennállása óta mindig az összeköttetések szabták meg a dolgok menetét, nem a szakértelem.
Vegyük csak a vírushelyzet kezelését, mert ez az egyik fő témája ennek a dokumentumnak. Nem kérdés, a kormány hibát hibára halmozott. Az üzenetek hebehurgyák voltak, a megszólalók sokszor órák leforgása alatt cáfolták egymás mondanivalóját. Ez kabaréban sikerre ítéltetett produkció lett volna, de a szomorú helyzet az, hogy mindez a modern idők talán legveszélyesebb járványának idején zajlott le, és csak találgathatunk, hogy hány ember élete ment rá arra, hogy a balekoskodás láttán nem vette komolyan a vírusveszélyt. Nagyjából a kommunikációs hibák róhatók fel magának a kormánynak, mert a többi nem rajta múlott. Azt, hogy a kórházakban díjmentesen lehet fertőzést kapni, már a Colectiv-ügy óta jól tudjuk – bár korábban is sejthettük –, és az egészségügyi rendszert azóta sem sikerült kiásni a bányabéka ülepe alatti sokméteres mélységből.
De a szakértelem ugyanilyen magaslatain teljesít az állami intézményrendszer többi része is, tehát abban semmi csoda nincs, hogy a vírus gyakorlatilag azt csinált, amit akart ebben a szép országban. Azok után, hogy százezres nagyságrendekben találgatták a nagyfiúk, hogy most akkor hány ember is érkezett haza az elején pont Európának a leginkább fertőzött tájairól, és itthon a legnagyobb fertőzési gócok egyikének kórház volt a kiindulópontja, lehetett volna ez sokkal rosszabb is. Nem ezen a kormányon múlt, és bármelyik párt lett volna a kormányrúdnál, ugyanezt láttuk volna akkor is. És a jelenség egyformán érvényes a teljes állami intézményrendszer, nem csak az egészségügy vonatkozásában.
És most egyéb sem hiányzik, mint egy újabb politikai válság, ami egy kormánybuktatással járhat. A szocdemeknek szinte egymagukban is megvan a parlamenti hátterük a kormány leváltásához, a támogatókkal könnyen összeszedhetik a szükséges számú szavazatot. Csak éppen azt ne várjuk tőlük, hogy majd valamit jobban csinálnak. A hozzáértéssel is lenne gond, de valószínűleg nem is az a szándékuk. Inkább arra utazhatnak, hogy a közelgő választási időszakban a belügyi intézményrendszer legyen ismét a kezükben, mert az kulcsfontosságú a választások megszervezésében és lebonyolításában.
