Megvonta a parlament a bizalmat a szociáldemokrata kabinettől, és a jelek szerint ezen a héten már ki is jelöli az államelnök az új kormányfőt. Színleg tehát csatát nyert az ellenzék, de a valóságban ennek a helyzetnek az igazi nyertesei a kormányzás, és ezzel együtt az utóbbi évek gazdasági ámokfutásának várható következményei alóli felelősségvállalástól mentesülő szocdemek, akik el sem mentek a kormányalakítást célzó elnöki konzultációra. Mert tudják, hogy a fal fele tartunk, és az is elég logikus, hogy ilyen esetben annak a feje koppan majd a legnagyobbat, aki a sort vezeti.
Jelentkező persze van erre a posztra, a liberálisok két kézzel is kapnának a kormányrúd után. Szóban vállalják is a kormányzás felelősségét, de ez a szó annyit ér, mint egy penge nélküli nyeletlen bicska, mivel nincs mögöttük erős parlamenti támogatás. A kormányzás átvételéhez meglesznek a szavazatok, az nem kétséges, de ha érdemi változtatásokhoz szükséges törvényeket akarnának átvinni a parlamenten, akkor rászorulnak az összes olyan párt támogatására, amelyek most helyzetbe hozták őket, de a következő egy év alatti kudarcaikból viszont csak hasznot húzhatnak. És ahogy az utóbbi napok nyilatkozataiból már láthatni, a mezőnyben majd mindenki a jövő évi parlamenti választásokra gyúr, tehát a kormánybuktató segédek már hűtik a pezsgőt a regáti Orban bukfenceinek megünneplésére. Lesz ilyenből rendesen, mert egyrészt ott gáncsolják majd, ahol csak érik, másrészt meg ez a liberális csapat eddig is csak szóban volt erős, épkézláb ötleteket nem nagyon kötöttek a közvélemény orrára.
Nem kell majd sok idő hozzá, hogy a most ellenzékbe vonuló szocdemek rendezzék a soraikat, és az erős parlamenti háttér nélküli leendő kormány leghangosabb kritikusaivá váljanak. Pláne ha beüt a baj, és megszorító intézkedéseket kell majd hozni, ami – akár az államháztartási adatokat, akár az európai gazdasági kontextust nézzük –, igencsak esélyes. Akkor váltig fogják hangoztatni, hogy ha ők kormányoznának, továbbra is két kézzel osztogatnának mindenkinek, és egy törvényhozási ciklussal korábban is láthattuk már, hogy ez kiváló recept arra, hogy háromévi, finoman szólva is gyenge kormányzás alatt megtépázott népszerűségüket egy év alatt újjáépítve ismét nyerő helyzetben legyenek a legnagyobb tétet hordozó parlamenti választásokra. Megkapták hozzá a segítő kezet attól a szász legénytől, akiből szinte napra pontosan tíz éve ők csináltak nagyfiút liberális segédlettel, amikor miniszterelnöknek jelölték az akkori szebeni városgazdát. Aki, ha ajándék viszonzásáról van szó, négy év leforgása alatt már másodszor tesz jó szolgálatot az épp most leköszönt kormányosoknak. A számlát meg majd álljuk mi.
