Mióta bronzbiztonságában őrt áll a fejedelem városunk szívében, egyre jobban érdekel Bethlen Gábor és Marosvásárhely kapcsolata. Krónikás feljegyzések szerint e kedves kapcsolat már a fejedelemválasztáskor elkezdődött, és tartott halála évéig. Igaz, erdélyi fejedelemmé választása nem volt olyan egyértelmű, mint ahogy 16 éves regnálása egy boldog tündérkert megteremtőjévé tette.
A korán árvaságra jutott Bethlen Gábor hamar megtanulta, miképpen kell megmenekülni, vagy éppen a politikai hatalom bűvkörében megmaradni. Huszonnyolc évesen ő hozza el a török szultán engedélyét, felhatalmazását Báthori Gábor erdélyi fejedelem számára, aki ezért tanácsosának nevezi ki, de négy év múlva éppen az általa támogatott fejedelem haragja elől menekül török földre. Itthon az erdélyi országgyűlés hűtlenséggel és árulással vádolja meg, s fej- és jószágvesztés terhe alatt halálra ítélik. Az egykor általa támogatott Báthori Gábor még vérdíjat is kitűz a bujdosó fejére: aki a török földre elmenekült fejedelmi tanácsost megöli, az száz házból álló jobbágyfalut kap ajándékba. Csakhogy a történelem kereke másképpen fordult…
A következő év tavaszán a menekült tanácsos éppen Drinápolyban tartózkodott, amikor egy sétalovaglás alkalmával I. Ahmed szultán lova hirtelen rakoncátlankodni kezdett, táncolt, ugrált, toporzékolt, már a szultán élete is veszélyben forgott, amikor Bethlen Gábor lovával melléje ugratott, s gyakorlott mozdulatokkal megfékezte a megvadult állatot. Az ott lovagló török és külföldi kísérők mellett maga a szultán is elámult ettől a bátorságtól, az erdélyi menekült töröknyelv-tudásától, valamint úri viselkedésétől. Ezek után Bethlen Gábor személyes meghívást kapott a szultáni tanácsba, ahol kimondták Báthori Gábor trónfosztását, és helyébe Bethlen Gábort támogatták az erdélyi fejedelmi trónra. Így lett a halálraítéltből országos fejedelem.
A szultán által kinevezett fejedelem két török sereg társaságában érkezik vissza Erdélybe. A szászok – addigi kiváltságaik megtartásának ígéretében – támogatják az új fejedelmet, a magyarok és székelyek egy része a jelen lévő török sereg miatti félelmében, másik részük Báthori Gábor politikájából való kiábrándultsága miatt 1613. október 23-án a kolozsvári Szent Mihály-templomban tartott országgyűlésen megválasztja Bethlen Gábort.
Ezen a fejedelemválasztó gyűlésen ott volt Marosvásárhely akkori városbírája, Nagy Szabó János, akinek fia, Nagy Szabó Ferenc emlékiratában így örökítette meg mindezt: „Az apám vala bíró, és ő maga mene el egynéhány lovassal és egy tatárral, mert ide egy Izakci őriző tatárt hoztanak vala, aki a marhát nem hagyta elkóboroltatni sem tatárnak, sem magyarnak; de afellöl elvitte volna, ha magunk emberek nem lettünk volna. De ugyan el is kapának benne, amíg hozza nem látánk.
Kolozsváron a gyűlésben választák a fejedelemségre Bethlen Gábort.”
Nagy Szabó Ferenc háza ma is áll a főtér sarkán, s a fejedelem a főtéri fák fölött látja is a korabeli feliratot: CHRISTVS 1623.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
