Fejben, lélekben harmóniát
2013-01-02 15:09:59
- Bodolai Gyöngyi
Szokásos újévi fogadalmaink között az a leggyakoribb, hogy január elsejétől egészségesebben fogunk élni. Ami azért is kézenfekvő, mert manapság az unalomig ismételik minden forrásból, hogy melyek az egészség megőrzését segítő életvitel legfontosabb feltételei, kellékei.
Szokásos újévi fogadalmaink között az a leggyakoribb, hogy január elsejétől egészségesebben fogunk élni. Ami azért is kézenfekvő, mert manapság az unalomig ismételik minden forrásból, hogy melyek az egészség megőrzését segítő életvitel legfontosabb feltételei, kellékei. Egészen addig, hogy tévés reklámokban is szajkózzák, hogy mennyi folyadékot kell elfogyasztanunk naponta. Mivel a jóból is megárt a sok, a számtalan tanács úgy megy el a fülünk mellett, mintha el sem hangzana, az írott forrásokon pedig úgy siklik át a szemünk, mintha nem is látnánk. Pedig jót akarnak nekünk, s egészségügyi összeállításunknak is ez lenne a célja. De az évek, évtizedek alatt beidegződött szokásokon általában csak azok tudnak változtatni, akiknek az életében bekövetkezik egy olyan, szinte már tragédiába torkolló esemény, amely kötelező módon kényszerít rá az egészségesebb életvitelre. Általában túlságosan későn, amikor már egy bizonyos állapotot meg lehet őrizni, de sokat javítani azon, amit végérvényesen elrontottunk, sajnos nem lehet. Ezért pukkannak szét nagyon hamar újévi fogadalmaink is, s süllyedünk vissza a megszokott mederbe, amely a biztonság érzését nyújtva öleli keblére a megtérő fogadkozót. És boldogan ülünk le újra naphosszat a számítógép vagy a televízió képernyője elé, a Facebook vagy kedvenc sorozatfilmjeink társaságába, ahelyett hogy kicsit visszapillantva az időben akár az elődeinktől vennénk példát. Akik a téli hidegben levágták ugyan a sertést, de tavasztól késő őszig a gazdasági udvaron nevelt majorság biztosította a könnyen emészthető szárnyashúst, s a ház körül megtermelt zöldség, gyümölcs képezte a fő eledelt. A vidéki embernek a mozgás, a fizikai munka sem hiányzott az életéből, városon a mozgással járó szórakozással, úszással, kirándulással pótolták azt. Manapság, bárhogy is panaszkodunk, kínálat dolgában alig van különbség a tél és a nyár között, s néha – annak is, aki tagadja – jólesik elvegyülni egy-egy nagyáruház fárasztó, de a bőséggel kecsegtető, s a pénztárcánkat mindenképpen megvámoló forgatagában. És hiába beszélnek nekünk a mozgás fontosságáról, amikor a vetélkedők, sorozatfilmek rabságában olyan nagyszerű érzés megpihenni, ahelyett hogy barátainkhoz, családtagjainkhoz, rokonokhoz, ismerősökhöz sétálnánk el egy-egy lélekkönnyítő, tehermentesítő beszélgetésre. Ehelyett a telefonhoz láncolva csüngünk már nem is a drót, hanem a hordozható készülék végén, és arc- és szemkontaktus nélkül a távolból várunk megoldást panaszainkra, s szeretnénk örömünket is ily módon megosztani.
S közben ki sem látszunk a jó tanácsokból. A nagy tanácsadók azonban elfelejtik, hogy napi két liter víz, a rostokban gazdag gyümölcs s egy óra séta sem segít, ha valahol a fejünkben és a lelkünkben, ahol az élet fontos dolgai, így az egészség is eldől, megbomlott a harmónia, s negatív érzések szorításában élünk.
Újévi jókívánságként arra biztatnám kedves olvasóinkat, hogy mielőtt még különféle fogadalmakat tennének, a harmóniát próbálják meg felépíteni vagy megőrizni, hogy minden egyszerűbb és könnyebb legyen. Fogadják el és szeressék úgy önmagukat, hogy szeretetre méltók lehessenek. Ehhez kívánok kellő erőt, bölcsességet és humort is a legnehezebb pillanatokban.
