Fájni fog? Hadd fájjon

Az első lépés afelé, hogy megismerjük önmagunkat, az, hogy elfogadjuk, emberből vagyunk – állítja Csernus Imre, magyarországi pszichiáter,

Az első lépés afelé, hogy megismerjük önmagunkat, az, hogy elfogadjuk, emberből vagyunk – állítja Csernus Imre, magyarországi pszichiáter, aki szombaton Marosvásárhelyen tartott előadást az ő csöppet sem szokványos stílusában. Akik látogatják előadásait, tudják, kiszemel egy „áldo-zatot” (általában egy férfit) a közönség soraiból, és azt nem kíméli, a rá jellemző nyers rámenősséggel próbálja kitárulkozásra bírni. Ezúttal sem történt másként.

A pszichiáter már színpadra lépésekor arra volt kíváncsi, ki az, aki kényszerből ül a közönség soraiban, úgy véli, az előadására ellátogató „pasik”, ahogyan ő nevezi hallgatósága hímnemű tagjait, kizárólag párjaik unszolására töltötték vele a szombat estéjüket.

Már az elején előrebocsátotta, hogy az előadás végighallgatása után életük sem jobb, sem könnyebb nem lesz, hiszen pont azokkal a konfliktusokkal fognak szembenézni, mint eddig. Ezért is hangsúlyozta, az Ismerd meg önmagad gondolatot, amire az előadás épült, valójában nem felszólításként, hanem lehetőségként kell felfogni, ugyanis a kell, muszáj szavak eleve görcsösséget idéznek elő, keserű szájízzel vágunk bele a kötelezőként beállított dolgokba. Önmagunk megismerése tehát nem kötelező, viszont ajánlatos, egy lehetőség, amely mindnyájunk számára adott, csak élnünk kell vele. Csak az önmagát ismerő ember élhet teljes életet. – Az első lépés az önmagunk megismerésében az, hogy elfogadjam, emberből vagyok. Ha ezt felismerem, akkor azt is tudomásul veszem, hogy a párom is emberből van, így nem fogok isteni tulajdonságokat elvárni tőle – fogalmazott Csernus, majd a halál gondolatával való megbarátkozás mikéntjére terelte az előadás fonalát.

– Emberi létünket úgy tudjuk elfogadni, hogy elfogadjuk azt, hogy élünk és halunk. Keserves munka a halál elfogadása, de nem lehetetlen, hiszen megismerni önmagam azt jelenti, hogy az fájdalmakkal fog járni. Viszont ha nem fogadjuk el, akkor a halállal való mindenik találkozás alkalmával az ember „szét fog esni” – állítja Csernus, aki szerint sok ember azért nem képes búcsút venni haldokló közeli hozzátartozójától, nem képes elmondani neki, mennyire szereti, mivel valójában saját potenciális halálával konfrontálódik, és ez túl fájdalmas számára. Szerinte hatékony terápia lehet, ha az ember önkéntes munkát vállal kórházban, haldoklók közelében, így szembesül az elmúlással.

A nők jobban kimondják érzelmeiket

– Magyarországon a nők átlagban 74 évet élnek, míg a férfiak 67-et. Feltevődik a kérdés, hogy miért élnek rövidebb ideig? Hát mert a hölgyek jobban ki tudják mondani, mutatni érzéseiket, míg a férfiak nem mondják ki, ha valami fáj nekik, inkább elbagatellizálják a dolgot – vonta le a következtetést a pszichiáter. Viszont elismeri, ennek ellenére a nőkre is jellemző, hogy a problémákat tüneti szempontból próbálják kezelni, evésbe, alkoholba, nyugtatók szedésébe menekülnek, ahelyett, hogy a valós okot keresnék meg és azt orvosolnák. Példaként egy nő helyzetét hozta fel.

– Szorong, mert a partnerére, akivel él, egy ideje nem tud férfiként felnézni. Elmegy orvoshoz, az felírja a depresszió elleni gyógyszert, a pánik talán enyhül, egy idő után függővé válik, de a férjére ettől még nem fog férfiként tekinteni – mutatott rá Csernus egyúttal a realitásra, ami országunkat is jellemzi, hogy a pszichiátriai kezelés gyógyszeradagolást jelent, nem pedig a probléma okainak a feltárását és annak az orvoslását.

A szeretet, ölelés semmi mással nem pótolható

A pszichiáter a problémák valós okait illusztrálva rámutatott, a férfiak nagy része nem látja tisztán, hogy párjuk valójában miért lép félre.
– A pasi azt mondja, dolgozik egész nap, gürcöl a feleségéért, majd egyszer rájön, hogy az asszony megcsalja. Felteszi a kérdést: miért? Talán mert a nő nem tudott rá férfiként felnézni, mert nem mutatta ki szeretetét a feleség iránt szavakkal, öleléssel, gyengédséggel, csak az anyagiakkal? Talán emiatt sérült a nőiessége és ezt próbálta kompenzálni a másik „pasival”? – vetette fel a kérdést Csernus, aki arra intette a férfiakat, kedvességgel, odafigyeléssel viszonyuljanak párjukhoz, hiszen a nők számára ez mindennél fontosabb.

A járt utat járatlanért igenis hagyjuk el!

– Az önbizalom hiánya azt jelenti, hogy nem szeretem magamat. Kétféle ember van: az egyik, aki foglalkozik önmagával, hogy felismerje magában a rosszat s tudjon változtatni; a másik, aki abba fekteti az energiáját, hogy igyekszik másoknak megfelelni, elérni, hogy mások szeressék őt. Viszont mások ennek a befektetett energiának csak egy töredékét érzékelik és értékelik. Valójában ezt az energiát önmagunkra kellene fordítani – javasolja a pszichiáter, aki arra int, önmagunk megismerése során ne torpanjunk meg, ha fájdalmas dolgokba ütközünk. – Félünk a fájdalomtól, pedig a fájdalom a fejlődés természetes velejárója. Az egyik belső hangunk, a vágy hangja, amely azt súgja, olyan jó lenne, hogy szeressenek, mindig a könnyű dolgok irányába viszi az embert. De ez azt jelenti, hogy nem merünk szembenézni a fájdalmas dolgokkal. Az igazi belső hang mindig a nehéz, járatlan út felé vezet. Hazugság a mondás, hogy járt utat járatlanért ne hagyj el. Igenis hagyjuk el! Hiszen a járt út könnyű, nem fektetek bele energiát. Ha a járatlan út fájdalmakkal is jár, hát hadd fájjon! Ez tud igazi sikerélményt nyújtani – biztatta közönségét Csernus, aki állítja, ő maga is mindig a járatlan utat választotta és ennek köszönhető, hogy 47 évesen „jól érzi magát a bőrében”.