Evangélikus egyházközség

A reformáció kezdetét általában a wittenbergi 95 tétel kitűzésétől számítjuk, 1517. október 31-től, jóllehet már egy évszázaddal azelőtt elindult a Róma-központú szervezett nyugati keresztyén egyházban egyfajta megújulás keresése. Luther Márton tanítása és bátor kiállása egyház- szakadáshoz vezetett, s a folyamat megállíthatatlanul terjedt. A wittenbergi pap tanár után a svájci Zwingli Ulrich, a francia Jean Chauvin (Kálvin János), majd az erdélyi szász-magyar Dávid Ferenc tanai alapján újabb felekezeti elválások történtek. Marosvásárhely protestáns gyülekezeteinek bemutatásakor ezt a reformációbeli időrendi fejlődést követjük: a lutheránus, református, unitárius és baptista közösségek ismertetését. 

 

A Marosvásárhelyi Evangélikus – Lutheránus Egyházközség keletkezése és rövid története 

Papp Noémi evangélikus lelkipásztor:

A marosvásárhelyi lutheránusokról való első feljegyzések 1781-ből valók. Adriányi Adolf Aranykönyvében találunk arra való utalást, hogy Marosvásárhelyen ebben az időben léteznie kellett a lutheránus hívek egy bizonyos közösségének, de semmilyen nyom nincs arról, hogy egyházi közösségbe tömörültek volna. Ezt az állítást arra alapozza, hogy az egyház irattárában talált egy 1781-ből származó „gubernális rendeletet”, amely beszámol az akkori hívek „Canonica Portio” iránti igényéről. Marosvásárhelyi lutheránus gyülekezetről csak 1818. szeptember 6-tól beszélhetünk: „1818. az 6.dik-7bris-től fogva… ez az Ecclesia kezdett fundálódni… ” Ekkor alkottak meg az itt élő hívek, mintegy negyven családfő, egy pap és tanító nélküli egyházi közösséget, és vásároltak a Kis utcában gyülekezeti használatra egy házat, melyet hamarosan elcseréltek egy majorhellyel a Hajós közben.

Ahogy a telekhely megvolt, azonnal kérvényezték a guberniumtól négy követük számára a „passzust”, amelynek segítségével Erdély területén templom és paplak építése céljából könyöradományokat gyűjthetnek. A válasz sokáig késett, és csak 1826-ban talált meghallgatásra. A következő év januárjában indulhattak el útjukra a gyűjtők, de az adományokból mégsem templom épült, hanem 1828. július 7-én megvásárolnak báró Bruckhental Károlytól egy második telket a Poklos utca és Hajós köz sarkán. Úgy döntöttek, hogy az előbbire iskolát, utóbbira paplakot fognak építeni. Templomépítés céljára újból a várostól kértek helyet. Mivel a város ismét késett a válasszal, a telekvásárlás és a paplak építése felemésztette egész pénzkészletüket. Végül beletörődtek abba, hogy a paplak mellett, a mai Horea utca főtér felőli sarkán egy imaházat építenek, nem tudván azt, hogy ez az épület, még ha 1862-ben kissé sikerült is kibővíteni, mintegy 132 éven át lesz a már megnövekedett gyülekezet, a marosvásárhelyi magyar és német ajkú evangélikusok istentiszteleti helye. Az egyházközség lelkészei ezekben az időkben: Fritsch Dániel, Rohrmann Márton, Hunyady Imre, Czugh László, Ungar Frigyes, Adriányi Adolf, Kotsch Mihály, Beyer Fülöp, Káden József és Molnár János. A hosszú idő során a gyülekezet sokat vergődött, különösen a nyelvi ellentétek, de tűzvész vagy anyagi jellegű gondok, illetve a háború rombolása, majd a tömeges kivándorlás miatt.

1960-ban a főtéri templom a kommunista városrendezés áldozatává vált, ugyanis a parókia egy részével együtt lebontották. Az akkori lelkésznek, Molnár Jánosnak és a presbitériumnak egy kényszercserét ajánlottak fel, mely szerint az evangélikus gyülekezet a Régi Kórház és a Mentovits (ma Topliţa) utca sarkán kapna két lakóházat imaház és paplak céljából. A gyülekezet vezetősége próbálta menteni a menthetőt, a főtéri templom ajtaját, ablakait, tornyát, oltárát és teljes bútorzatát áthozták és beépítették az új épületbe, hogy az valamennyire otthonos legyen a templomából kiköltöztetett közösség számára. Ez a kis imaház 56 éve a marosvásárhelyi evangélikus-lutheránus gyülekezet otthona.

Az 1989-es fordulat után a nagyfokú kivándorlás következtében csökkent a gyülekezet lélekszáma. Különösen a német ajkúak, de a magyarok is nagy számban hagyták el addigi otthonukat, gyülekezetüket, és idegenben próbáltak szerencsét. A közösség nagyon megfogyatkozott, de Istennek gondja van az itt maradottakra is.

1999–2000-ben magyarországi és németországi segítséggel, több gyülekezeti tagunk nagylelkű adakozásával és hosszú ideig tartó áldozatos közmunkájával, néhai Beyer Gábor műépítész és felesége, Zsuzsanna tervei alapján a gyülekezetnek sikerült az imaházat és a parókiát megnagyítani és felújítani. Istennek hálát adva, a harmadik évezred első húsvétján szentelte fel Mózes Árpád akkori püspök. 

Ma a Marosvásárhelyi Evangélikus – Lutheránus Egyházközség 335 tagot számlál. Egyháztagjaink 8%-a német ajkú, ezért minden hónap első vasárnapján, illetve sátoros ünnepeink alkalmával híveink kétnyelvű – magyar-német – istentiszteleten vehetnek részt. Több kis csoport működik a gyülekezetben. Ezeknek a 2003-ban megvásárolt és 2010-ben Adorjáni Dezső Zoltán püspök által felszentelt, a templommal szomszédos Luther Ház ad helyet.

Ebben a majdnem 200 évben végigkövethetjük e kis gyülekezet életének megpróbáltatásait, de ezzel párhuzamosan elődeinkhez hasonlóan mi is megtapasztalhatjuk Isten végtelen irgalmát és szeretetét az övéi iránt. Adjon erőt a jövendőhöz az a mondat, ami a reformáció óta hitvallásunk is: „Erős vár a mi Istenünk!”.

*

Az evangélikus egyház keresztyén felekezet, amely a protestáns közösséghez tartozik, és a Luther Márton által elindított reformáció idején alakult, először Németországban a 16. században. Hitvallásuk az ágostai hitvallás és Luther Márton Kiskátéja. Romániában két egyházi szervezetük van: a Romániai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház (a szászok egyháza) Nagyszeben központtal, és a Romániai Evangélikus – Lutheránus Egyház kolozsvári központtal.

*

A lutheránus elnevezés a wittenbergi reformátor, Luther Márton nevéből származik. Először gúnyos megnevezésként használták azokkal kapcsolatosan, akik Luther Márton tanait követték. Ők maguk is tiltakoztak e megjelölés ellen, hiszen ők nem a reformátor, hanem Krisztus követői voltak. Mára azonban már nemcsak elfogadott, hanem így használja megnevezését az a romániai protestáns egyházi felekezet, amelynek tagjai a lutheri hitvallás alapján vallják meg hitüket.

*

A magyar nyelvben az egyház szó nem az egy számnév és a ház főnév összetételéből alakult ki, hanem az üdv (boldogság) és az épület (Isten temploma) találkozásából, és jelenti az Isten Fia, Jézus Krisztus megváltását, elfogadóinak közösségét. Ez a keresztyén Anyaszentegyház, amely 1054-ben kétfelé szakadt: nyugaton Róma központtal alakult ki a római katolikus egyház, és keleten a görög nyelvű szertartással a görögkeleti (ma ortodoxként is jelölik).

*

Keresztyén vagy keresztény?

Önmagában csak helyesírásában van különbség. A keresztyén szó alapja a görög krisztianosz, ami Krisztus követőjét jelenti. A magyar nyelv sokáig ezt a formát használta, még a katolikus irodalom is. A katolikus Káldi György által fordított, 1626-ban kiadott Biblia címlapján így olvasható: keresztyén. Valamikor a 18. századi hitviták idején fogalmazódott meg az új írásmód – a keresztény, amely a kereszt szóból származik. Mivel Magyarország lakosságának döntő többsége római katolikus vallású, ezért a keresztény forma vált gyakoribbá a magyar nyelvű irodalomban. Erdélyben a katolikus és unitárius egyház általában keresztényt használ, a református és evangélikus megmaradt a keresztyén formánál. Az MTA helyesírási szótára mindkettőt megengedi. 

*

Mai olvasóink közül csak kevesen ismerik a Kiss Pál által megírt marosvásárhelyi monográfiát, amely 1942-ben jelent meg. Ezért közöljük most az abban található gyülekezettörténeti írást a lutheránus egyházról.

 

Kiss Pál:

A lutheránus egyház kevés hívet számlál városunkban

Minden valószínűség szerint a reformáció óta él városunkban néhány lutheránus ember, de egyházközségbe 1818-ig nem tömörültek. Attól kezdve templomépítés és iskola felállítás volt a fő célja a lutheránus egyháznak. Sikerült telket vásárolniuk a Baross Gábor-utca sarkán, báró Bruckhental Károlytól és Gáti Gábortól. A városhoz hiába fordulnak ismételten támogatásért, így 1829-ben a papi lak egy részét alakítják át templommá. 1862-ben megnagyobbították az előbbi épületet s rövid időre az iskola is megkezdi tevékenységét. 1902-ben a templommal egy fedél alá egy iskolatermet és egy szobát építenek tanítói lakás számára. Az istentisztelet kezdettől két nyelven folyik s az egyház a paritást minden vonalon betartja. 1884-ben Spech Adolfné báró Konradsheim Berta elnöklete alatt alakult a lutheránus nőegylet, azóta is áldásosan működik. Adriányi Adolf lelkész nevéhez fűződik az elhanyagolt levéltár rendezése. Szebb és nagyobb templom építése a leghőbb vágya a lutheránus egyházközségnek.

Az oldalt szerkeszti: Ötvös József lelkipásztor