2022. július 3., vasárnap

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Évfordulós névadás

Marosvásárhely leghíresebb iskolája 65 éve viseli az egykori híres tanár, Bolyai Farkas nevét. Az évfordulóra eseménysorozattal készült az iskola vezetősége. Május 5-én és 6-án különféle programokkal várták azokat, akik kötődnek az iskolához. Csütörtökön a megnyitóra és hármas könyvbemutatóra került sor, pénteken koszorúzás, történelmi előadások és gálaműsor várta az érdeklődőket. Emellett az iskolában működő diákcsoportok is érdekes programokkal készültek társaik számára.


Diákok a rendezvényen



 Összeállításunkban Oniga Erika művészettörténészt kérdeztük az iskola épületének történetéről, Oláh-Gál Róbert matematikatörténész, Bolyai-kutató a két Bolyai életpályájáról beszélt és Vajda Péter, a Bolyai Diákszövetség (BDSZ) elnöke az iskolásoknak szóló rendezvényekről számolt be.

Oniga Erika: Épületegyüttes, tanári lakások, felújítás és alapkő

– A mai épületegyüttest 1908 és 1909 között alakították ki. A tervező Baumgartner Sándor budapesti műépítész volt. A főépület átadása után, 1909 és 1910 között készült az elemi iskola és a tornacsarnok épülete, továbbá felújították a bentlakást. Az épületeket hivatalosan 1911-ben avatták fel. Ezt követően a legnagyobb munka a díszterem kialakítása volt.

Az 1956-1957-es tanév hozott nagyobb változást. Ennek az évfordulóját ünnepeljük az idén, hiszen 65 éve, hogy az iskola felvette Bolyai Farkas nevét. Az említett tanévben cserélték ki a századfordulón készült berendezést, akkor szerelték fel a lambériát is a falakra. Elköltöztették a tanári szobát, amely addig a mostani könyvtár helyén volt. A mostani tanári helyén a fizika-kémia labor volt. 

A kollégium a 18. században három tanári lakást is fenntartott, a három jelentős tantárgyat tanító oktatóknak: a teológia-, a filozófia- és a filológiatanároknak. A lakások száma a századfordulóra körülbelül nyolcra gyarapodott. A főépület építésével nagyrészt egy időben felújították ezeket a lakásokat, de új tanári házakat is építettek.

Az alapkövet 1908. szeptember 10-én helyezték el. A kollégium elöljárósági gyűléseinek a jegyzőkönyveiből már a tavaly őszi megtalálás előtt pontos információink voltak arról, hogy hova helyezték el az alapkövet, és mit tartalmaz. A jegyzőkönyvek leírásának teljes mértékben megfelelt, amit tavaly novemberben megtaláltak a szakemberek és a restaurátorok. A helybéli szobrász által kifaragott kolozsvári homokkőben volt egy fémhenger, abban egy üveghenger, ebben pedig az alapkő okmánya, pergamenre írva. Ezt körbecsavarták az aznap megjelent helyi és az azelőtti napon megjelent budapesti lapokkal, valamint korabeli, forgalomban nem lévő érméket is elhelyeztek a hengerben. Az értékesebb aranyérmék közül az egyik egy 20 koronás, a másik egy 10 koronás.


Workshop a diákoknak Fotók: Bolyai Diákszövetség



Oláh-Gál Róbert: A Bolyaiak dicsőségében úszunk

– Az előadásom címe az volt, hogy A Bolyaiak és a Református Kollégium. A fő pillér a két Bolyai életpályája volt, hiszen most az iskola névadásának 65. évfordulóját ünnepeljük. Fontos beszélni a Bolyaiak dicsőségéről, ugyanis ennek köszönhetjük az ittlétünket.

Bolyai Farkasról ugyanis el kell mondani, döntő tényező volt, hogy nagyon fiatalon vitték a Nagyenyedi Kollégiumba, ahol kiváló tanárok oktattak. Azonban egy kicsit túlerőltették, mert csodagyermek volt. Értem ezt arra, hogy hatévesen verseket írt, és egy évvel később latinul, görögül és héberül is ment neki a versírás. Bolyai Farkas tett is olyan megjegyzést, hogy a korabeli tanárai bizonyos értelemben a hóhérjai is voltak. Akkoriban nagyon feudális viszonyok voltak a Nagyenyedi Kollégiumban, de szerencsére Bolyai Farkast báró Kemény Simon a fia mellé fogadta tanítónak, és kettejüket elvitte a Kolozsvári Református Kollégiumba. Továbbá fontos mozzanat volt az ő életében, hogy a Kemény család Nyugatra vitte, hogy egyetemet végezzen. Ez hatalmas dolog volt, és a Bolyai család nem is tudta volna finanszírozni. Hazatérte után, 1804-ben kezdett el tanítani a Marosvásárhelyi Református Kollégiumban.

Bolyai János életében meghatározó volt, hogy Farkas beleoltotta a matematika iránti szenvedélyét. Az ő szempontjából is nagyon fontos volt, hogy a Református Kollégiumban igen jó képzést kapott. Anyanyelvi szinten megtanult latinul és németül. Ezt követően a bécsi Hadmérnöki Akadémiára ment, ahol az egyik legmagasabb szinten tanítottak matematikával kapcsolatos tudományokat az Osztrák Birodalomban.

Vajda Péter: A diákoknak is élmény volt

– Péntekre a diákság nagyon változatos programtervet készített. Kilenc különféle foglalkozást tartottunk a nap folyamán. A Bolyai Diákszövetségen kívül az iskolában működő körök és osztályok is szervezői szerepet vállaltak. Többek között volt sakktevékenység, Rubik-kockázás és az újonnan megalapult filozófiakör is szervezett egy eseményt. A nagyobb régiséggel rendelkező csoportosulások is aktívak volt. A Filmtekercs Klub egy kétórás workshopot szervezett a tanulók számára, a Zenekör elhívta Ferenczi Kamillát, akit az X-Faktorból ismerhetünk, a Tentamen iskolaújságnak is volt rendezvénye, a Transz Bolyai Rádió pedig teljes körű hangosítást szerelt fel az egyik osztályba. A csillagászkör interaktív előadással készült a pénteki napra. Végül, de nem utolsósorban megemlítem a BDSZ-t, amely egy szintén kétórás előadásban próbálta összefoglalni a diákok kötelességeit és jogait. Az előadást Incze Gáspár volt diák és diákképviselő tartotta, részt vett öt tanár is, akik párbeszédet folytattak iskolánk egykori diákjával.

Az események végeztével elmondhatom, hogy a diákok körében nagy volt az érdeklődés. A diákszövetség rendezvényén közel 100 tanuló volt jelen, ami egy ilyen vagy ehhez hasonló BDSZ-rendezvényen megszokott szám. A szervezők pozitív visszajelzéseket kaptak minden program esetében.

Hozzá kell tennem, hogy diákként az ünneplésbe nem tudtuk annyira beleélni magunkat, mint a tanáraink, akik több évtizede tanítanak az iskolában. Mi, diákok nem vesszük annyira észre a változásokat, amelyek ettől eltérően jelen vannak. Biztos vagyok benne, hogy a diákok közül sokan örvendtek annak, hogy a pénteki oktatást különböző érdekes programok váltják fel. Pluszélménnyel és tudással maradnak utána, ha nem is a 65 éves névadási évforduló súlya miatt, hanem a programok okán. A diákság emlékezetében is megmarad ez a nap, és ki tudja, pár év múlva, mondjuk a 80 éves évfordulón talán valaki közülük éppen a pénteki események egyikéről fog beszámolni.