Fújhat a szél, hullhat a hó, betemetheti a fél országot, a politika nagyjait kizárólag a parlamentben tegnap felolvasott bizalmatlansági indítvány sorsa érdekli. Az sem számít, hogy az Országos Statisztikai Intézet jelentése szerint a nagy egyesülés századik évében hétmillió romániai lakost fenyeget a szegénység, a lakosság egyharmada egészségtelen lakásban lakik, a falak vizesek, penészesek, nincs fürdőszoba, az illemhely az udvar végében van, ugyanennyien nem rendelkeznek tartós háztartási cikkekkel, mosógéppel, hűtőszekrénnyel, színes televízióval, számítógéppel, autóval vagy telefonnal. Négymillió romániai lakos képtelen idejében kifizetni a lakbért, a lakás fenntartási költségeit, és ugyanennyien hetenként legfeljebb egyszer esznek húst.
Mindez nem számít: az ellenzék egyetlen célt lát maga előtt: megbuktatni a kormányt bármi áron. Még akkor is, ha nincs alternatívája a folytatásra: nincs miniszterelnökjelöltje, nincs kormányprogramja, sem miniszterjelöltjei, hogy, ha véletlenül sikerülne a kormánybuktatás, ne álljon le teljes egészében az állam működése. A kormány másik ádáz ellensége az államfő. Életének az „értelme” mandátuma kezdetétől, hogy megbuktassa a kormányt, még akkor is, ha az általa támogatott ellenzék tehetetlen, és mindenki tudja, képtelen lenne a kormányzásra.
A bizalmatlansági indítvány vitájára és a szavazásra csütörtökön kerítenének sort. Így, feltételes módban, mert máris olyan híreket lebegtetnek, hogy a kormánypárti képviselők nagy része már szerdán hazamegy, hogy talán még annyi szavazat sem gyűl össze, mint ahányan aláírták a dokumentumot...
A volt államfő szerint – jó ösztönnel érzi a bukást – a bizalmatlansági indítványt nem most, hanem szeptemberben kellett volna benyújtani, mert ma már biztos, hogy elbukik. Akkor lett volna a megfelelő pillanat, amikor, mint mondta, a hatóságok pusztították a gazdák disznóit, amikor még frissek voltak az augusztus 10-ei események emlékei, amikor az RMDSZ dühös volt az elemi osztályokban való románnyelv-tanítás miatt, amikor a puccsisták le akarták mondatni Dragneát és a többi.
Mindezeket figyelembe véve, az ellenzéknek semmi esélye nincs a csütörtöki kormánybuktatásra. Persze jogában áll időnként bizalmatlansági indítványokat benyújtani. Csak nem önös érdekből kellene, nem a cirkusz kedvéért, hanem úgy, hogy utána azonnal egy jobb kormányprogramot, megvalósítható alternatívát mutassanak fel, és ültessenek életbe. A lakosság érdekében.
