Irány Alaszka! Miért éppen Alaszka? Két filmcím is eszembe jutott hirtelen, amikor kiderült, hol lesz a sorsdöntő csúcstalálkozó. Ha meglesz egyáltalán. Most már úgy tűnik, nem marad el, az viszont, hogy sorsdöntő lesz-e, egyelőre nagyon kérdéses. Napok óta erről beszél, vitázik, mond véleményt a világ. Az is, aki számít, az is, aki nem. Én most nem mélyülök latolgatásba. Inkább csak dúdolgatok magamban. Azt mondja, hogy: „Három aranyásó ment a hegyek közt a vízesésen át, halihóóóó, az aranyért!” De itt elakadok hirtelen. Hol a harmadik? Lesz-e ott egyáltalán harmadik?! És arany? Pedig lényegében arra megy a játék. Jön egy negyedik is? Az, aki már arannyal érkezik északról, a vízesés felől, és lelövik, elveszik az aranyát? Na, ez könnyen megtörténhet. Persze ez csak egy countrydal, nem a valóság. És mi a realitás? Egy ideje ezt kerülgeti a „szakértői” találgatás. Bennem most mégsem emiatt indult be a gondolatmenet, hanem mert a véletlen úgy hozta, hogy a filmcsatornákon folyton alaszkai történetekbe szaladtam bele. Tegnap este például a Vegyél mély lélegzetet (Keep Breathing) című minisorozatot néztem meg. Ahogy gyakran előfordul ezekben a produkciókban, ebben is a távoli inuitok végtelen, néptelen sziklás erdőrengetegében zuhan le a repülőgép, és az egyetlen túlélőnek borzasztó megpróbáltatásokon kell átmennie. Elgondolkodtató, megrázó mozi. Nyilván pénz is van benne, drog is, bűnözés stb. Valamiért nagyon össze tudnak ott tömörülni a rossz emberek, s a jóknak kicsi az esélye jól kijönni az egészből. Na nem célzok én semmiféle analógiára. De elárasztottak az alaszkás filmcímek, ami nem csoda, hiszen legalább félszáz toppant elém, amint bepötyögtem a számítógépbe. Pár napja éppen A vadon hívó szava ültetett az érzelmek hullámvasútjára. Abban is sok aljas, elvetemült ember, kevés rendes alak és sok jókutya került össze északon, a civilizált világon túl. Így megy ez. Valamilyen csatornán mindig pereg a Menekülés Alaszkába (Alaska Or Die). Most meg a Nem vénnek való vidék (No Country For Old Man) filmcím villan fel hirtelen. Ez nem az északi sarkkörön zajlik, hanem a Vadnyugaton, és westernszerű alkotás, mégis ide kívánkozott. Több Oscar-díjat is bezsebelt annak idején. Mostanában felmerült egy másik fontos elismerés, a Nobel-békedíj víziója is. Ezért is lesz a mostani alaszkai találkozó, megbeszélés, egyeztetés, béketeremtő ultimátum, barátkozás vagy micsoda? Mondom, teljében a tippelgetés, találgatás. Ami biztos: nem igluban fognak majd kezet rázni. Már ha lesz ilyen. De ha ez bejön, és sikerrel kecsegtetnek az ilyen hideg helyek, akkor tuti, hogy Grönlandért sem kezeskedem. Dalolni azért dalolhatok: „Két aranyásó ment a hegyek közt,/ A vízesés felé,/ halihó, oh, halihó…”
