Aki reggelente a Marosvásárhelyi Rádiót hallgatja, azt is megtudja, hogy aznap éppen milyen világnap van. Egyénileg ez aligha rendít meg bárkit is, de egyik-másik ilyen bejelentésen egy pillanatra elmélázhat az ember. Mint kiderült, ma például az éhezés és a hamburger világnapja virradt ránk. Fura társítás. Gondolom, véletlen. Noha manapság úgy tűnik, semmi sem véletlenszerű. Az ilyen ütköztetések sem. Mégsem hinném, hogy az éhezés elleni ikonikus küzdelem 24 órája és az ikonikus gyorsétel ünnepnapja szándékosan esne egybe. Azt kiderítettem, hogy az ENSZ The Hunger Project nevű kezdeményezését 1977-ben hozták létre, és 2004 óta világnap rendezésével is felhívják a problémára a figyelmet. Nem szabad tétlenkedni, hiszen az éhezés a Föld lakosságának kb. egynyolcadát érinti, és több áldozatot szed az olyan hírhedt betegségeknél is, mint a tbc, az AIDS és a malária. Azt, hogy a hamburgert, amit az amerikai gasztronómia egyik alappillérének tartanak, mióta ünnepeljük, pontosan nem tudtam kideríteni. Vagyis nincs arra adatom, hogy melyik emlékezetes május 28-a volt előbb, az viszont nem lehet kétséges, hogy sokkal hamarabb éheztek emberek, mint hogy egy finom hamburgerre vásott volna a foguk. Sajnos az előbbibe bele lehet halni, a másik, a hamburgeres szenvedély csak káros az egészségre. Erről hosszasan lehetne filózni, például úgy, hogy összehoznánk a migrációval, a menekültek áradatával, ami tulajdonképp azért indult el, mert hatalmas éhező tömegek azt remélték, másutt könnyebben élelemhez juthatnak. Akkor is, ha sosem válnak gazdaggá, de legalább valahogy összejön nekik is a betevő falat. Amerikában például, ahol a Hamburgból származó gyorsétel 1921-ben az elsőként nyitott gyorsétteremből rajtolt világhódító útjára. Hozzánk jóval később érkezett, de ma már nálunk is sokak kedvence. Vásárhelyen is egyre-másra nyílnak az ilyenszerű gyorsétkezdék, és a kiülős helyeken láthatjuk, olyanok is lelkesen és nagy számban falják ezt az egészségtelen, darált húsos amerikai importkaját, akikre nem is olyan rég még éhező, szegény, nélkülöző, nomád népcsoportként tekintett a honi köztudat. Változnak az idők, ezzel együtt a társadalmi szemlélet is. És természetesen a kilátások, remények is.
Azért terelem erre a jegyzet fonalát, mert ez az ellentmondásos, dupla világnap egybeesik azzal a nappal, amit úgy harangoztak be a romániai médiában, mint az új államfő kormányalakítási szándékát megvalósító tárgyalások kezdetét. Sok minden függ attól, hogy mikor, hogyan és kikből áll össze az kormány, amely elindíthatja az országot a válságos helyzetből kivezető bizonytalan úton. Ami például az itteni éhezők sorsán is javíthat, az amerikanizálódás káros következményeit is csökkentheti, másképp szólva a trumpi, putyini abszurditások behatásait is gyengítheti, és így tovább. Az elmúlt napokban már tapasztalhattuk, nagy a taktikázás. A különböző pártok, politikai, társadalmi tömörülések, egyéni ambícióikat érvényesíteni kívánó politikusok igyekeznek „helyzetbe kerülni”, nem úgy látszik, mintha meg akarnák könnyíteni Nicușor Dan dolgát. Lesz itt még komoly „húzd meg, ereszd meg” játék. Eddigi nyilvános szereplései, kijelentései nyomán az lehet a benyomásunk, hogy az elnök tudja, mit akar, illetve mire kényszeríti Románia aggasztó állapota. És mit tesz mindebből kivitelezhetővé a világhatalmak összjátéka. De hiába tudja és szeretné véghezvinni az ehhez szükséges gazdasági, társadalmi, szemléletbeli reformokat, ha nem áll össze mihamarabb egy ezeket gyakorlatra váltó, ütőképes, határozott és harmonikusan működő kormány. És persze ugyanebben a szellemben aktiváló parlament. Ha ez nem jön össze, sokan nem csak a hamburgereknek inthetnek búcsút a következő években, megállíthatatlanul fog nőni az éhezők tábora is. Vajon bekövetkezik a csoda, és az egyezkedő illetékesek ezek jegyében folytatják tárgyalásaikat? Szomorú, hogy mind gyakrabban kell ilyen szónoki kérdésekkel zárnunk írásainkat.
