Szegény gólyák, ezt jól beszedtétek! Múlt szombaton délben a mezőségi Tóvidéken még azt csodáltuk, milyen önfeledten tollászkodnak, kelepelnek felújításra váró fészkükben, másnap már súlyos jégcsizma ejtette őket behavazott otthonuk fogságába, riadt szárnycsapkodásuk sem enyhített kilátástalan helyzetükön. Így jártak, ha hittek ösztöneiknek, és nyárnak vélték a hirtelen felmelegedést. De minek, kinek hittek volna? Miből tájékozódjanak? Újságot nem olvasnak, rádiót nem hallgatnak, tévét, internetet nem néznek, TikTokjuk sincs. Ott állnak a fergetegben tehetetlenül. És mi, emberek? Mi mindezzel rendelkezünk, mégsem tűnünk tájékozottabbaknak, védettebbeknek a gólyáknál. A természeti csapások minket is mindig váratlanul érnek, s a társadalmi károkozásoktól sem tudjuk megkímélni magunkat. Pedig az utóbbiak tartósabb következményekkel járnak, mint az előbbiek. A viharosan ránk törő fagy sem a vándormadarak sorsa miatti aggodalmakkal riasztott meg, egyből a leendő termésben bekövetkezhető károkra, a lehetséges zöldség- és gyümölcshiányra és az ezzel járó piaci drágulásokra gondoltunk. Nem volt elég bajunk, még ilyesmi is sújt újra?! A pénzromlás amúgy is mindenre kihat. A kisnyugdíjasokra, munkanélküliekre, hajléktalanokra, szegényekre mindenekelőtt. Hogy lehet például az, hogy Marosvásárhely bizonyos részein éppen a megújult tél idején kapcsolják le a távfűtést kevéssé tehetős, a közköltségeket mégis rendesen fizető lakók otthonában a sikkasztó lakótársulási adminisztrátor bűne miatt?! A jelek szerint ilyesmit nyugodtan meg lehet tenni. A hatalom kiadta a parancsot, jut eszembe egy régi vers rossz korokban belénk vert sora. A hatalom minden korszakban (vissza)él lehetőségeivel. Minden szinten. Láthatjuk világszinten az őrült hatalmasok keltette vámháború réme révén. Az is hiányokhoz, ijesztő drágulásokhoz vezet, ami bizonyára majd a krőzusok vagyonából is elveszejt valamennyit, de főként a kisemberek életét nehezíti meg újra. Tapasztalhatjuk országos léptékben is ebben az átláthatatlan elnökválasztási zűrzavarban, amikor teljesen áttekinthetetlenül ránk zúdul a felmérések, esélyjóslatok áradata. És érzékelhetjük helyi vonatkozásokban is, Marosvásárhelyen például, ahol már a polgármesternek is felmutatták a piros lapot. És még csak nem is bírói döntés nyomán. Fura összjáték eredménye. Hogy ebből is mi lesz?! Gólya legyen a talpán, aki meg tudja mondani. Kutya legyek, ha nem hatalmi cselszövés van emögött is. Most látom, akaratlanul visszatértem az állatvilághoz. Tudat alatt biztos az is foglalkoztat, hogy az újabb határzárt kiváltó száj- és körömfájásjárvány is növeli majd a bolti, piaci árhullámot, ami sok-sok ember mindennapjait ugyancsak nagymértékben megkeseríti. És még mi? Nem folytatom, azt hihetik, rémhíreket terjesztek. Eszemben sincs. Bár mostantól még elszántabban tehetném, olvastam ugyanis, hogy ezután az eddigieknél is több álhír kering majd a világhálón. Az Egyesült Államokban megszűnik a Meta tényellenőrző programja. A cég a saját post-truth korszakába lép, nem lesznek tényellenőrök, fokozatosan X-et jelző közösségi megjegyzések váltják fel azokat, amelyek felhívhatják a figyelmet az álhírekre. De állítólag retorzió senkit nem fog érni miatta. Na, ezen még töprenghetünk. Mi lesz, ha mindez tényleg hozzánk is begyűrűzik! Végre dúskálhatnak majd minden jóban a szelíd lelkű futballhuligánok.
