Citromízű banán nincs a banánfán. Sőt, ahol én jártam, a francia Riviéra gyöngyszemének tartott Mentonban banánfa sincs, bár lehet, hogy csak én nem láttam a Palais Carmoles romantikus arborétumában. Citrusféle ellenben legalább 140, s érthető, hogy köztük bóklászva, ámuldozva a híres Citromfesztivál idején, az egykori közkedvelt Metro-sláger is eszembe jutott. A 91. Fête du citron szervezői aligha ismerik az 1969-ben született magyar dalt, bár az ilyesmiben sohasem lehet biztosra menni, mert ki gondolná azt is például, hogy a királyok és arisztokraták valamikori kedvenc üdülőhelyén a másik nagy hírű, hagyományos rendezvényt, a Mentoni Komolyzenei Fesztivált a francia rádiósként befutott magyar Böröcz André indította diadalútjára 1949-ben! De máris hajlamos vagyok elkalandozni. Maradjunk csak a farsangi időszak csúcseseményénél, amely két héten át több mint kétszázezer érdeklődőt, költekezni hajlandó turistát vonz az olasz határnál elterülő, luxusosan megújult és barokkosan patinás, színes mediterrán településre. Ilyenkor itt minden talpalatnyi hely a citromé, a narancsé, grapefruité, mandariné s még ki tudja mié, például a kumkvaté, e savanykás kis citromkáé, amit most ismertem meg, a pomelóé, kalamondiné. És bármerre csatangolnál, átható citromillat lengi be a tájat. Ide-oda mászkálni azért nem olyan egyszerű. Akárcsak Nizzában a karnevál idején, itt is sok a lezárt utca, a nehezen megközelíthető tér, a nagy parádék idején ugyanis csak eléggé borsos belépővel juthatunk be oda, ahol az igazán nagy dolgok, zenés, akrobatikus, tarkán kavalkádos események történnek. Annyira persze nem zavaró a körülkerített részleg, hogy ne lehetne eljutni a szállás- és vendéglátóhelyekig, az üzletekig, piacokig, kiállítóterekig. A helybeliek ilyenkor aratnak igazán. Kínálat és kereslet jól egymásra talál a fesztiválon. Minden elképzelhető és elképzelhetetlen citrustermék kapható. Találékonyak a környék mesterei, kézművesei, termelői, magángazdái, limoncello, zselé, méz, lekvár, szappan, parfüm elképesztő kínálata veszi körül az érdeklődőket. Harsány kínálgatás is folyik. Élénk, derűs a közhangulat, érzékelhető, hogy jól bejáratott rendezvénysorozat zajlik. És tegyük hozzá, sokfelé a látvány ingyenes. A szervezői stratégiába ez is belefér. Olvastam valahol, hogy mintegy 140 tonna gyümölcsöt használnak fel a dekorációra, talán 3 millió citromot, narancsot, egyebet. Többségüket gumiszalaggal fogják, fonják össze. Nyilván a karneváli kocsik és szereplők felvonulása a legnagyobb attrakció, de az is rendkívül magával ragadó, ami a központi Bioves Parkban, illetve a Palais de l’Europe körül látható, bejárható, tapintható. Hatalmas építmények, installációk, élet- és fantáziaképek, szobrok, jelképek. Idén a világűr, az űrkutatás, a csillagközi utazások jegyében öltött testet minden. Legmeghatározóbb a filmek világa, de a tudomány is szóhoz jut természetesen. Miközben még a Frenreisz–Sztevanovity Dusán szerzőpáros dala zsongott az agyamban, hirtelen elnyomta egy másik ismerős hang, angolul persze, az asztronauta Neil Armstrongé, aki a holdra szálláskor mondta el híres-nevezetes szállóigéjét: „Kis lépés az embernek, hatalmas ugrás az emberiségnek.” Érdekes, ez is 1969-es keltezésű. A citrom-Apollo 11-ből folyamatosan ismételve szállt körbe az űrbeli üzenet a mentoni forgatagban. De volt ott hátborzongató látomás is: óriáscsészealj ET-szerű nagy földönkívüliekkel, szörnyűséges Alien a Nyolcadik utas: a halál című filmből, békésebb figurák az Avatarból. És egészen felvillanyozó jelenség: a Csillagok közt című produkció űrutazónője, Anne Hathaway égre tekintő óriási arcmása. Turistákat csalogatni tudni kell. Valamikor talán mifelénk is ténylegesen megpróbálják majd felfuttatni helyi sajátosságainkat. Az se baj, ha közben figyeljük, mit csinálnak és hogyan ilyen vonatkozásban a nálunk nagyobb tapasztalattal felvértezett helyeken.
