A múlt hét végén a zenerajongók is megismerhették a vásárhelyi Kultúrpalota új hangversenyzongorájának csodás hangját. Ezzel az a hagyomány folytatódott, amit az egykori városépítő polgármester az előző évszázad első felében igyekezett meghonosítani: mindenből a legjobbat, legszebbet nyújtani Marosvásárhely polgárainak! A hír hallatán azonnal megszólalt bennem a kisördög: szerencséje Bernády Györgynek, hogy nem ma él. Ha így lenne, mindegyre bilincsbe verné az ügybuzgó ügyészség. De nem is lennének a városnak olyan kincsei, amiket száz év múltán is csodálni, használni lehet! Vagy éppen ez lenne a cél a mai „igazságszolgáltatás” kettős mércéjével? Drákói szigorral, eltúlzott eljárásokkal elriasztani azokat a tisztségviselőket, akik előtt olyan „délibábok” lebegnek, mint amilyeneket a közjót szolgáló nagy elődök próbáltak valóságossá tenni? Soós Zoltán újraválasztott polgármesterre pillanatok alatt rátétették a bilincset, látványos őrizetbe vétellel alapozták meg erkölcsi lejáratását. Mint utólag kiderült, tanúból hirtelen vádlottá minősítették, és egyből olyan összkép alakult ki róla, mintha máris bűnös lenne, közellenség, akitől óvni kellene a népet, netán potenciális szökevény, aki szökni készülne az országból. Nem részletezem, az ominózus eset utóbb kellő nyilvánosságot kapott, sokan jelezték és elítélték a hatósági túlkapásokat, ha késve is, de az érdekvédelmi szervezetünk is szót emelt e kényes kérdésben, sérelmezte a durva ügyészségi eljárást, és közölte, bízik a polgármester ártatlanságában. Hogy miképpen alakul az ügy a továbbiakban, mi, hogyan és milyen ütemben zajlik majd Justitia honi és főleg marosvásárhelyi berkeiben, az nehezen jósolható meg. Voltak példák ilyenre meg olyanra is. Ha kisebbségi az érintett, pláne magyar, minden problematikusabb. Ha nem az, akkor jóval körültekintőbb, megértőbb, engedékenyebb, bársonyosabb az igazságosztó gépezet. Napjainkban is tapasztalhattuk, azokkal szemben sem alkalmazták a szigorúbb, bilincses módszereket, akik sokkal nagyobb bűnökkel, törvényszegésekkel vádolhatók. Például az ország függetlenségét, a társadalmi rendet veszélyeztették, felfegyverkezve, zsoldos nimbusszal grasszálva készültek a közrendet megzavarni, fontos tisztségeket betöltve, funkciójuk biztosította védettségüket kihasználva, útszéli módon vádaskodnak, rágalmaznak, valótlanságokat terjesztenek, fenyegetnek médiát, rendőröket, közösségeket, egyéneket, személyiségeket. Tele van ezzel is minden sajtófórum s az egész social media. De ebbe sem mélyülök bele. Akiket a jelenség igazán érdekel, alaposan beleásták magukat, és amúgy is minderről mindenkinek megvan a maga véleménye, amihez ragaszkodik. Nem csak nemzetiségi hozzáállás kérdéséről van itt szó, a sokat emlegetett hibrid háború a kultúrához való viszonyulást is felöleli. Ha ezen keresztül lehet ütni a kiszemelt ellenfélen, annál jobb, dörzsölik kezüket az ilyen viszályok kiötlői, két legyet egy csapásra! Vagy akár többet is. Soós Zoltánt értékes műtárgyak beszerzése kapcsán illették korrupciós vádakkal, ebben kell majd kideríteni az igazságot. De nyilván jóval nehezebb lesz a fejekből eltüntetni a sötétséget. Azért is, mert még mindig borzasztóan sokan ellenzik mindazt, ami elősegítené az általános műveltségi szint, a kulturáltság színvonalának emelését. Azt a kitartó céltudatosságot is például, amivel Bernády annak idején létrehozta a hamar híressé vált vásárhelyi képtárat a nagyszerű magyar képzőművészek remekműveinek egész sorával. Ami aztán évtizedeken át nagybecsű román festmények és más műremekek sokaságával és újabb állandó kiállításokkal is gazdagodott, jelentősen növelve a település vonzerejét, fejlesztve polgársága művészi igényeit. Minden időszakban akadtak olyan elkötelezett egyéniségek, akik ebben a vonatkozásban is átvették egymástól a stafétabotot. Az utóbbi években mi, újságírók Soós Zoltán ebbeli tevékenysége nyomán írhattunk sok szép, dicséretes dolgot Marosvásárhely kiemelkedő minőségű művészeti közkincseiről. Remélhetőleg nem szakad meg itt ez a biztató folyamat.
