Bizonytalan időket élünk. Vegyük ezt most szó szerint, és ne az életesélyeinkre, életkörülményeinkre gondoljunk. Azok fényesnek semmiképp sem nevezhetők, akár beszélünk róluk, akár nem. A kalendáriumot forgatva döbbentem rá, mennyire nem számíthatunk az időszámításra sem. Egyet gondolunk, vagyis valakik, akik számítanak, egyet gondolnak, és máris más nap van, mint gondoltuk volna. Erre persze sokan mások is rájöhettek évszázadokkal korábban, de én most ütköztem újra bele. Olvasom, hogy ma ugyan október 4. van, de holnap nem biztos, hogy 5. lesz. Na, ez így megtévesztő, 1582-ben okozhatott ez a nap nagy zavarodottságot. Akkor lépett életbe a legtöbb katolikus országban a XIII. Gergely pápáról elnevezett naptár, amely szerint október 4. után október 15. következett. Az emberek egyből veszítettek tíz napot, és a legtöbben nem is tudtak róla. Akkoriban nem terjedtek olyan gyorsan és simán a hírek, álhírek, mint napjainkban, nem volt okostelefon, mindenki a maga módján volt okos, vagy hitte annak magát. Az ilyenszerű kalendáriumi turpisság jóval később ütött még ekkorát, 1917. október 25-én, a nagy októberi szocialista forradalom idején, ami nálunk november 7-én zajlott. Az oroszok a julián naptár szerint dátumoztak, mi maradtunk a pápainál. Olyannyira, hogy még ma is November 7. néven becézzük Vásárhely egyik legrégebbi „új” negyedét. Pedig eredeti számozásban október 25. lenne az igazi neve. Zavaros az egész. Talán ezzel magyarázható az is, hogy az általam lapozgatott kalendárium szerint október 25-én nincs semmiféle világnap. November 7. viszont a magyar opera napja, illetve rákellenes nap. Na, ezt add össze! Október 4. pedig, vagyis a mai 24 óra, az állatok világnapja. Ezt mindenki ünnepelheti. Vagy azért, mert…, vagy azért, mert maga is szereti az állatokat. Az eszmefuttatásom egyébként aligha több zabhegyezésnél, a világon mit sem változtat, de azt jól jelzi, mennyire lehet a valóságról szóló dolgokat csűrni-csavarni. Valahogy így vagyunk a nyári-téli időszámítással is. Egyesek akarják, mások nem, sokak szerint van értelme, sokak szerint fölösleges. Kinek van igaza? Az ördög sem tudja. Van, ahol már bejelentették, nálunk is, hogy idén még biztos visszaállunk a téli időszámításra, vagyis október 29-én hajnali három órakor hátmenetben töltünk egy órát. Nem muszáj kiszállni az ágyból, úgyis jön a ráadás. Aztán napokig ráérünk siránkozni, mennyire megvisel az átállás. Érdekes, a nagy történelmi átállásainkat valahogy könnyebben elviseltük, elviseljük, mint ezt az „órát ide-oda” csalafintaságot. Egyébként mire beleszoknánk a télibe, máris nyakunkon a jövő március 31-i visszakozás. Már ha addig el nem dől, miben egyezik meg a világ. Ez különben csak amolyan szőrszálhasogatás részemről, ráadás az előbb említett zabhegyezésre. A világ ugyanis sohasem egyezik meg teljesen, legfeljebb abban, hogy valakinek valamiben nincs igaza. Itt helyesebb lenne többes számot használnom, de valójában mindegy, hiszen általános a vélemény, hogy ütött az emberiség utolsó órája. Ami biztos, bármilyen meleg és hosszú volt a nyár, a csillagászati ősz már szeptember 23-án elkezdődött. Aztán, hogy ebből mi lesz, azt talán, ha minden jól megy, órától függetlenül majd meglátjuk.
