2022. szeptember 25., vasárnap

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Mától megszűnt a veszélyhelyzet Romániában. Vajon miért vártak a döntéssel a nőnap utánig? Jó, tudom, minden nőnap veszélyeket hordoz magában, de nem lett volna szebb és jobb, ha tegnap nyílt arccal, fellélegezve lehetett volna ünnepelni? Persze voltak helyek, ahol így vigadtak, de tényleg, vajon miért nem hozhatta meg már a hétkezdés a lazításokat? Biztos van rá magyarázat. Több is. Mindent meg lehet magyarázni. A háborút is, ahogy Putyin és követői teszik. Bármilyen borzalmakat, gazságokat, embertelenségeket követnek el, a másikra mutatva azonnal sorolni képesek az abszurdnál abszurdabb indokokat. A helyzet pedig egyre rosszabb, a pusztítás, öldöklés mind kiterjedtebb. Az atomtámadás kirobbantásának lehetősége nem csak itt, a hadszínterek szomszédságában mind hátborzongatóbb, az egész világot fenyegeti. Ezért is furcsa azt hallani, hogy múlóban a vész, vigyázva, de fellélegezhetünk. Az intézkedés nyilván csak a koronavírus-járványra vonatkozik, de még azzal sem legénykedhetünk, ha arra gondolunk, hogy milliós tömegek járják keresztül-kasul Európát különösebb ellenőrzés nélkül. Miközben nincs két hete, hogy még ide se, oda se lehetett védettségi igazolvány vagy negatív teszt nélkül belépni. Igaz is, mit mind kekeckedem?! A háborúban rendelkezik valaki is védettséggel? Civilekre is lőnek, gyermekeket is megcéloznak, mentők, haditudósítók is bekerülnek a célkeresztbe. Sosem lehet tudni, mit hoz a ma, milyen iszonyattal érkezik a holnap. Nem is folytatnám a témát, hiszen már mindenki mindent leírt, elmondott arról, ami itthon és a nagyvilágban az agresszió nyomán történik. De bármi jut eszembe, valahogy kapcsolódik a hadi cselekvésekhez. Példázzam? Vegyük csak a kalendárium napi megemlékező rovatát. 1953-ban ezen a napon helyezték örök nyugalomra a moszkvai Vörös téri Lenin-mauzóleumba Sztálin elvtársat. Ugye, milyen fura képzettársításokra késztethet ez a mai évforduló? Az írói, filmes fantázia nemegyszer felvetette már, mi lenne, ha Hitler hirtelen feltámadna. És ha Sztálin? Vagy már fel is támadt, csak még nem terjedt el a híre? Mifelénk, Dracula háza táján nem is tűnhet túlzott képtelenségnek egy ilyen feltételezés. De evezzünk békésebb vizekre. Szintén március 9-én, de 1959-ben született Barbie baba. A New York-i nemzetközi játékvásáron mutatták be a világnak. Töretlen volt a diadalútja. Ma már 63 éves. Van, ahol nyugdíjba vonulhatna, de őrzi szépségét, kecses sziluettjét. Valamennyit mégis veszített bájából, népszerűségéből. Az ukrajnai háborús tudósítások sokaságában a menekülő kislányoknál alig lehetett látni Barbie babát, ők inkább plüssmacikat, hagyományos babákat szorítottak magukhoz. A védtelen, ártatlan gyermekek és az őket féltő, menekíteni próbáló édesanyák, nagymamák látványa a legközömbösebb embereket is megrendíti. És mégis aknatüzet eresztenek rájuk. Csodálkozzunk, ha azt halljuk, önkéntesek jelentkeznek, hogy harcoljanak az ukránok oldalán? Ehhez is társíthatok egy dátumot: 1891-ben ezen a márciusi napon hozták létre a Francia Idegenlégiót. Olvasom, hogy harcedzett légiósok is otthagyták egységeiket, hogy segítsenek a lerohant ukrajnaiaknak. Zsoldra is számítanak nyilván, de döntésükben valószínűleg az is meghatározó volt, hogy úgy érzik, a gyengébbek, a megsemmisítésre ítéltek oldalán állnak harcba. Vagyis a vérontás tovább folytatódik, nagy veszteségekkel mindkét oldalon. Uramatyám, vajon mi lesz ebből a vesztébe rohanó, törékeny világból?!