2021. szeptember 28., kedd

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Számít-e, vajon ki hova kerül? Úgy értem, szoborként. Ha egyáltalán szoborrá válhat. Számít bizony. Ugye Bethlen Gábor egész alakos bronz szobormása milyen jól beilleszkedett a főtéri összképbe Marosvásárhelyen! Mintha mindig is itt lett volna. Pedig ez is hosszas vita tárgya volt. Persze nem mindenki olyan szerencsés, mint a Fejedelem. A minap külföldről hazaérkezett barátommal indultunk felkeresni a város egyik legsikerültebb köztéri emlékművét, a Gyarmathy János alkotta Aranka György-szobrot. A Kossuth utcai körforgalom felől közelítettük meg. Már közvetlen közelében voltunk, és még mindig nem látszott. Teljesen körbezárták a lombos fák a toronyház tövében. Ember legyen a talpán a turista, ha megtalálja. Aki nem tud róla, az véletlenül sem botolhat bele. Majd ha fagy, és hó lesz nagy? Talán hamarabb, amikor a levelek lehullnak. Nincs nekem a fákkal általában semmi bajom, sőt kimondottan felháborít, amikor bántják őket, de itt valamit ki kellene találni hosszabb távon. A megörökített személyiség, valamint a mű és megvalósítója is megérdemelné, hogy szem előtt legyen. Tudom, mindjárt itt van szeptember 21., a magyar dráma napja, olyankor mindig történik némi előkészület a koszorúzással zajló megemlékezésre, és valószínűleg ez az idén is így lesz. De a rálátásra folyamatos lehetőséget kellene teremteni. Ha már ott a szobor, ahol van. Nem véletlen, hogy ezt éppen most teszem szóvá, de különös véletlen, hogy a lexikális adatok közt most vettem észre: 1737-ben ezen a napon született az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság vezéralakja, a magyar dráma és színjátszás felvilágosult szorgalmazója. Annak kapcsán gondoltam most rá, hogy Nagyszeben híres Nagypiacán, a Brukenthal Múzeum előtt szombaton felavatták az egykori erdélyi kormányzó, Samuel von Brukenthal bronzszobrát. Nem dugták el az óváros valamelyik rejtett zugába; kellő tamtammal, az államfő jelenlétében, sőt szónoklatával, az egykori európai kulturális főváros legfontosabb színhelyén ünnepélyesen történt a leleplezés. Még a szoborpályázat nyertesét, a marosvásárhelyi születésű Deák Árpád nagyváradi szobrászművészt is illő figyelemben részesítették. Ő meg elmondta, hogy a három méter magas, impozáns bronzalak kőtalapzatát a csíkszeredai Dóczi András készítette. Szóval két magyar alkotó járult hozzá meghatározóan a szászok nagy egyéniségéhez méltó alkotás létrejöttéhez. Nem mondható, hogy a maga idejében a kormányzó, Mária Terézia királynő kegyeltje túlzottan népszerű lett volna a magyarok körében, de a szászok számára az egyik legjelentősebb történelmi személyiség, aki a nemzetközi hírű Brukenthal képtár és múzeum megalapításával Nagyszeben felvirágoztatásában is elavulhatatlan érdemeket szerzett, érthető tehát, ha a város mai lakói ilyen pompával emlékeznek meg róla. Báró Brukental Sámuel egyébként, ahogy a nevét magyarosan használták annak idején, ifjúkorában állítólag Marosvásárhelyen tanult magyarul. Más források szerint ezt Kolozsváron tette. Így vagy úgy, a felvilágosodás jeles képviselője tudott magyarul. Akkoriban a vezetők még fontosnak tartották, hogy ismerjék minden alattvalójuk nyelvét. És nem gúny tárgyaként. A tudós művelődésszervező Aranka György sem csak a magyar szellem felvirágoztatását célozta meg. Kéziratban fennmaradt egyik tanulmánya a három erdélyi nemzet történetéről értekezik. Nyilván Szeben híresebb, mint Vásárhely, a Brukenthal Múzeum is ismertebb a Teleki Tékánál. De talán ez utóbbi létesítője, Brukenthal kortársa, a könyvtáralapító erdélyi kancellár, akinek sokban hasonlít az életútja a nagyszebeni kiválóságééhoz, ugyancsak megérdemelne legalább egy bronzszobrot a téka környékén. De vannak természetesen mások is, akik nem csak amiatt tűnnek mostohának Marosvásárhelyen, mert szobruk csak eldugott helyen húzódhatott meg, hanem olyanok is, akik szobrot érdemelnének, de rájuk senki sem gondolt, illetve ha mégis, akkor mindig közbejött valaki vagy valami, ami az elképzelést, szándékot, tervet a süllyesztőbe tüntesse. Ha jól emlékszem, tanácsi határozat is volt például arra, hogy Sütő András szobrát a Színház téren helyezzék el. Vagy rosszul emlékeznék? Az idősebb embereket gyakran környékezik különös képzelgések manapság. Nyugtasson meg valaki, hogy nem légből kapott, amit mondok.