Aki szenvedélyes világjáró, azonnal akcióba lépett, mihelyt átjárhatóbbá váltak a határok. Mert ki tudja, mit hoz a menetrendszerű karanténos hullámzás, amelynek nyomán hamar kiderül: eddig és ne tovább! És aztán az ajtók megint záródnak! Megindultunk hát mi is, nem messze, csak ide, a szomszédba, de jó volt csellengeni kötetlenül erre meg arra. Viszont ismételten rájöttem, az ember jön, megy, nézelődik, ámul, bámul, csodálkozik, de az addig nem látottak mellett annak örül a legjobban, ami hazai vonatkozású. Lehet persze, hogy ezzel csak én vagyok így, de felvállalom. Elszánt lokálpatriótaként szívesen figyelek mindarra, ami itthoni jelenségeket juttat az eszembe. És egy kicsit a magam sikereként sorolom ezeket az élményeim közé. Az eltelt pár hét alatt különösen sok ilyen erdélyi védjegyű budapesti és vidéki esemény zajlott Magyarországon, rövid időre feledtetve az agyforraló hőséget, amely folyamatosan rátelepedett az ottaniakra épp úgy, mint a szédülten kódorgó, védtelen turistákra. Még jóformán át sem léptem a határt, máris érkezett a meghívó e-mailben: Szirmabesenyőn ünnepélyesen avatják a szovátai Sánta Csaba egész alakos Szinyei Merse Pál-szobrát. Az impozáns bronzalkotás létrejöttének egyik kitartó kezdeményezője a Marosvásárhelyről az anyaországba három és fél évtizede áttelepült festőművész, Borgó György Csaba volt. Ezt a történetet a közeljövőben részletezem majd. Az avatásra sajnos nem sikerült eljutnom a Miskolc járási nagyközségbe. Örülhettem viszont sok egyéb kulturális, művészeti megnyilvánulásnak a főváros üdítően hűtött galériáiban. A Műcsarnok például nagyszerű fotókiállításokkal nyűgözött le. A II. Fotóművészeti Nemzeti Szalon parádés felhozatalában a legjobb magyar fotóművészek felvételei között ott voltak a csíkszeredai Ádám Gyula, a vásárhelyi Fekete Zsolt és Láng Orsolya képei is. A Kik vagyunk tárlaton a fotográfusok képzőművészekről készített fotói között reprezentatív válogatásban láthattuk az egykori kiváló vásárhelyi fotós, a tavaly elhunyt Erdélyi Lajos portréit, köztük a szintén 2020-ban távozott Kolozsvári Puskás Sándor szobrászművész fiatalkori képét és a Nagy Imréről, Nagy Pálról, Izsák Mártonról, Kulcsár Béláról készített közelképeket. A Kárpát-haza Galériában szintén meghatározó a marosvásárhelyi jelenlét. A héten, július 23-ig még megtekinthetők Sajgó Ilona művésznő pompás faliszőnyegei és hangulatos festményei. A Várfok Galériában pedig ugyancsak Vásárhely jelese, Herman Levente Magánélet című kiállítása örült elismerően nagy visszhangnak. A látványosan kibővített, impozáns Virág Judit Galéria Mattis Teutsch János, Demény Miklós és Radák Eszter műveiből állított közönség elé rendkívüli anyagot. Az erdélyi Mattis Teutsch festményeiből, szobraiból aligha láthattak bárhol is hasonlóan gazdag kollekciót, mint most a Falk Miksa utcában. Nehéz mindent megnézni, Magyarország-szerte még sokfelé hívják fel magukra a figyelmet a mai és az innen elszármazott vásárhelyiek. Szívesen elutaztam volna Nyíregyházára például, ahol Zagyva László és Z. Erdei Anna frissen megjelent albumait ismerhették meg az érdeklődők. Nem volt rá lehetőségem, de ősszel remélhetőleg egykori kedves városában is bemutathatja köteteit a népszerű művészházaspár.
