Ötvenéves A Hét, a romániai magyarság egyik legjelentősebb sajtóvállalkozása. A hetilap első száma 1970. október 23-án jelent meg Bukarestben. Talán eszembe se jutott volna, elvégre az ember legfennebb közvetlen hozzátartozói és a rendkívüli nemzeti nagyságok vagy a nagyon fontos történelmi események évfordulóit jegyzi meg, de megtudtam, hogy Új Hét néven készül a lap internetes változata (www.ujhet.com), és a portál, akárcsak egykori elődje fél évszázaddal ezelőtt, október 23-án, pénteken kerül a közönség elé. A Hétről egyébként az utóbbi időben elég ritkán esett szó, ami részben érthető, mert már tizenhét esztendeje megszűnt, és népes munkatársi, szerzői gárdájából, olvasótáborából is nagyon sokan elhunytak már, de a körülötte tapasztalható csend tényleg csak részben magyarázható ezzel. Korunk, társadalmunk, a mai világ maga vált olyanná, hogy az ilyen dolgok háttérbe szorulnak. Megannyi egyéb felületes, szenzációhajhász, botrányszagú jelenség szorítja ki a köztudatból az értelmiségi vonatkozású, szellemi, kulturális, tudományos jellegű problémaköröket és ünnepelnivalókat. Aztán meg a tomboló járvány is mindent felülír, nem beszélve az ennél is ki- és beszámíthatatlanabbul tomboló politikáról. Tehát, ha a minap nem beszélgetünk Ágoston Hugóval, aki a lap alapító szerkesztői közül az egyetlen ma is aktív újságíró, valószínűleg magam is megfeledkeztem volna a jubileumról, pedig mostanában is gyakran lapozgatom A Hét sok-sok értékes információval, gondolattal, nívós írással gazdagított évkönyveit, újdonságtárként is hasznosított mellékleteit, a TETT és a Könyvbarát egykor kíváncsian várt, tematikus számait. De rossz kifejezést használtam, hol van itt szó jubileumról?! Nem hallottam olyan aktuális fórumról, rendezvényről, amely ennek a kerek évfordulónak a jelentőségét méltatná. Nem kellene értékén felül dicsérni vagy azon alul kritizálni, csak feleleveníteni a köztudatban, hogy mit tett vagy nem tett a hetilap és szerkesztősége zaklatott élete harminchárom esztendejében. A digitális újságírás eszközeivel, az online média eljárásai, szabályai szerint születő Új Hét mégis talán méltó megemlékezésnek bizonyul, pláne ha a kezdeményező, és a minden ezzel járó feladatot egy személyben felvállaló Ágoston szándékai valóra válnak, rendszeres lesz a további megjelenés, és a mostani magas röptű írásokhoz, látványelemekhez igazodik a szerkesztés. Szinte lehetetlennek tűnik a feladat, hiszen A Hét legjobb periódusában aránylag nagy létszámú apparátussal, a működését biztosító elégséges anyagi háttérrel dolgozhatott olyan hatékonyan, hogy több mint kétezer cikkíró, illusztráló munkatársat sikerült mozgósítania. Jelenleg nincs se ez, se az. De a szerkesztői pályáját ötven éve elindító hetilaphoz példásan ragaszkodó szerkesztő-közírónak van rengeteg jó ötlete, megannyi érdekes elképzelése, magával ragadó, ragályos lelkesedése és kellő meggyőzőereje is ahhoz, hogy másokat is megnyerjen ügyének. Ezt, mint látni fogják, a pénteki ünnepi lapszám is sokrétűen tanúsítja majd. Sok sikert, annál is inkább, mivel a nagyvilágra nyitott, interaktívnak tervezett fórumot Vásárhely-központúnak szánja a megálmodója! A Hét megérdemli a főhajtást, az Új Hét pedig az előlegezett bizalmat, az ösztönző ráfigyelést.
