Medve, kutya, macska… Motorok, biciklik, rollerek… Szimfonikusok, gitárzenészek, rockerek… Minden volt a múlt hét végén, az új elején. Sőt több. Világjárók, fellegjárók, ószerjárók… Szoborrongálók, lakásrablók, zsebesek… Természetellenes, alkotmányellenes, kisebbségellenes megnyilvánulások… Nem folytatom. Még olyan vizekre tévedek, mint a gügye kis dal: teve van egypúpú, van kétpúpú, van négypúpú, sőt több. De tényleg könnyebb azt sorolni, mi nem történt az elmúlt napokban, mint mi igen. Egyik délután telefonjainkon felsikoltott a riasztás: medve sétál Marosvásárhely utcáin. Idegesítő, de menetrendszerű. Volt diszkrét ebszépségverseny. Szórakoztató, de nem rendkívüli. Elkódorgott tizenhárom fekete macska. Szerencsétlen, de hétköznapi. Nagy garral körbevonultak a motorosok. Látványos, de túl zajos. Békétlenkedtek a kerékpárosok. Lett itt-ott néhány felfestett biciklisáv, de keskeny és használhatatlan. Jó koncertet tartott a kolozsvári opera a Maros-parton. Örülhettek a rockerek, de hangoskodtak a vadmotorosok… Sajnos, mindig minden mellé odailleszthetünk ellenkező előjelű észrevételt is. Az életünk, a beállítottságunk már csak ilyen. Semminek sem tudunk örülni felhőtlenül. Így szoktattak. Országosan, helyi szinten, világviszonylatban. Mellesleg: újra nyitott a vásárhelyi ócskapiac. Volt is zsivaj, lárma. Megkezdődött az új tanév. Zsivaj, lárma? Kisebb, mint máskor, de a fejetlenség is hatványozott. És még mi lehet mindebből! Piros, sárga…zöld. Majdnem más színt írtam. Ez van, ha folyton nemzeti színű zászlókat lobogtatnak az ember orra előtt ebben a szavazatgőzös időszakban. Egyébként Litvánia, Portugália, Bolívia, Etiópia, Kamerun, Togó nemzeti lobogójában kombinálják ezt a három élénk színt. Valószínű, hogy nem is említettem minden olyan államot, amely ezekből állította össze a saját trikolórját. Leginkább az olimpiai játékok ünnepélyes megnyitóin lehet felfigyelni ezekre. Sajnos, az idei olimpia elmaradt. Jövőre halasztották. De ez is bizonytalan. Ami bizonyosság: Marosvásárhely a sport tekintetében is minősíthetetlen mértékben lecsúszott az eltelt években a többi romániai nagyvároshoz viszonyítva. A kicsikhez képest is. Ez a jobb napokat látott település, amelyik évtizedeken át ott volt a teljesítménysportok élvonalában, és olimpikonokat, nagyszerű bajnokokat adott nem is csak egy országnak! Ezért is meg kell újítani a városvezetést! És még millióegy dologért. Mert itt esztendőkön át a rontás, bontás volt az úr, a csalók, lopók, rombolók, sikkasztók valahogy mindig megúszták, a felelősségre vonásuk valahol mindig elsikkadt. Ezt a szellemet nehéz lesz eltüntetni a vásárhelyiekből. Apropó, tüntetés: meghosszabbították a veszélyhelyzetet. Megint tettek bizonyos engedményeket is. Még a tüntetés is megengedett. Száz személy a felső határ. Ez már igen, vívmány a javából! Persze, minden relatív. Ha ugyanennyi néző újra bemehet a kőszínházba, annak már tényleg örülhetünk. Nyilván vannak, akik azt mondják, ez még mindig hasztalan. Akkor beszélhetünk tényleges eredményről, ha a néző maszktalan! Lehet, hogy erre még sokáig kell várnunk, hiszen a járványhelyzet aggasztóan alakul. De mégis más, ha az előadás a saját közegében szólíthatja meg újra a közönséget. Ez az elvárásom valahogy bejött. Nem nekem köszönhetően nyilván, noha én is szóvá tettem a minap. De sohasem lehet tudni. Elképzelésem, elvárásom persze lenne még a továbbiakra. Egy-kettő. Sőt több! A lényeg azonban, hogy jól szavazzunk majd szeptember 27-én.
