A hét végén bejelentkezett a hőség. Jelezte, nem lesz kíméletes. Aztán máris riadóztattak: másik arcát is felmutatja a nyár. A hétkezdő napokra beígért égszakadás, földindulás hozzánk nem érkezett el, Arad környékét tépázta meg, és persze még sokfelé lehetett hatalmas zápor, zivatar, jégesős vihar. Vásárhelyt tűzött a nap. Így azt sem tudhatjuk, mihez igazítsuk a Medárdot. Mire alapozhatnak az ilyenkor többnyire beváló jóslatok: esős idő negyven napig, vagy továbbra is szárazság? Ez a bizonytalanság jellemzi az életünket hónapok óta, nem csak a klíma, az időjárás terén, az életvitel minden vonatkozásában ez tapasztalható. Tudjuk, a váratlanul jött koronavírus mindent felborított, de mostanra mégiscsak túl kellett volna lépnünk az össztársadalmi tétovaság, tanácstalanság, fejetlenség állapotán. Ez a hozzáállás az ország, a települések vezetői esetében különösen káros minden szempontból. Márpedig ilyesmivel találkozunk lépten-nyomon.
Lejáróban ez a veszélyhelyzet is, és még mindig nem tudható, legalábbis most, amikor a jegyzetet írom, még nem derült ki, meghosszabbítják-e, vagy bátrabb nyitásra, lazább előírásokra számíthatunk a továbbiakban. A járványadatok, felmérések, tesztelések és értékelésük, elemzésük körül is gyanús összevisszaság észlelhető. Nem beszélve a gazdasági krízishelyzet fura megközelítéséről, tálalásáról. A gyermekpénz, a nyugdíjemelés és sok más létkérdés ellentmondásos kezeléséről. Csoda, hogy az emberek maguk is bizonytalanok, és nem tudják eldönteni, mihez hogyan álljanak? Melyik intézkedést vegyék komolyan, melyiket ne? Általában a tiltó előírások áthágása mellett döntenek, ami arra vall, hogy nemigen bíznak a vezetői döntésekben. Akkor is azt teszik, amit magukra nézve kedvezőbbnek vélnek, ha az bírsággal jár. Olvasom, hogy országosan már hatszázmillió lejre rúg a kirótt büntetések összege. Ebből százmilliót ki is fizettek a megbírságoltak, de állítólag ezt a pénzt is vissza lehet perelni a bíróságon. Mert alkotmányellenesen büntetett a hatóság. Látják, ez is bizonytalan, az, hogy ki mi ellenes. Mindenki mindenki ellen? Igen, ez is jellemző erre a korra. Meg az is, hogy lehetőleg mindenre figyelmeztetnek. Aki valamilyen felelős funkcióban van, és fedezni akarja magát, elterelni a figyelmet a tehetetlenségéről, hozzá nem értéséről, azonnal kiad egy sárga, vörös, fekete vagy egyéb színű riasztást, és kész! Ő megtette a magáét. Vasárnap késő este is fenyegetően felberregett a telefonom: közeleg a medve! Már Karácsonfalva főutcáján kószál három bocsával! Igen? És én mit csináljak? Rettegjek? Sok mindentől kellene félnem. Attól mindenképp, hogy városunkban megoldhatatlan gondnak tűnik a szemételhordás és az utcák takarítása is. Most, amikor a várható kánikula idején fertőzést, bűzt terjeszthet minden, ami romlandó. A városvezetés talán arra számít, hogy a problémát a kukázók oldják majd meg? Ők szegények nem tétlenkednek. Némi hasznosítható ételmaradék vagy más hulladék reményében még a mélybe is leereszkednek a lakótelepek közti szeméttárolók máris tönkretett, szűk levezetőin. Figyelemre méltó, életveszélyes akrobatamutatványuk nem izgatja különösebben az illetékeseket. De mi izgatja egyáltalán? Környezetünkben egyelőre még nem garázdálkodnak annyira a bűnöző klánok, mint az ország távolabbi részein. Tömegverekedések is ritkábban vannak. De meddig mondható ez el? A közbizonytalanság, az anyagi nehézségek, az állandó fenyegetettség, a bezártság, a megszorítások miatt nagyon türelmetlen a lakosság, felgyűltek az indulatok. Ha erre még a politika, a mesterségesen keltett ellenségeskedés is rátesz egy-két-három lapáttal, az semmi jóra nem vezet. A választások közeledtével sajnos a lapátok is mindig előkerülnek. Jó lenne hinni, hogy végül a társadalmi gondokat megoldani képtelen politikusok kerülnek a lapátra. De ki hisz ma már az ilyen tündérmesékben?! Miközben mindenkitől azt várják, hogy álorcát öltsön, és az sem tudható, hogy miközben szeme sem rebben, ki milyen pofákat vág a maszk alatt.
