Fejedelem albérletben... Ma divatos szurkapiszka megközelítésben így is indíthatnám a marosvásárhelyi aktuális szoborügy jelenlegi stádiumáról szóló jegyzetet. És folytathatnám kajánul kacsingató, gúnyos vagy durvuló stílusban. De minek? Rég meglehet mindenkinek a maga különvéleménye az egész hercehurcáról. Többször írtam már a Bethlen Gábor-szobor felállítását övező akaratlagos vagy szándéktalan tehetetlenségről, mindig igyekeztem indulat- és érzelemmentesen kezelni a problémát, ne menjünk be most se a bulvárosodás zsákutcájába. Tény viszont, hogy Harmath István impozáns bronzalkotása május óta kiöntve, végleges formájába varázsolva kinn áll a szobrász öntőmester, Sánta Csaba szovátai családi házának udvarán. Jól van ott, az időjárás viszontagságai ellenére is jól érzi magát, hiszen patinázottan, minden szokásos előkészítési folyamaton átesve került a szabad ég alá. De nem ott a helye! Megálmodói nem oda szánták. Az elképzelések szerint már egy ideje Marosvásárhely főterén kellene díszelegnie. Ott jelenleg össznépi curáj és mindenféle év végi banzáj uralkodik. Hogy is lehetne másképp? Úgy, hogy már a várost felkaroló nagy Fejedelem ércmása is ráláthatna a történésekre. 2016-tól mostanáig ezt el lehetett volna érni. Most nem részletezem, kik és mik akadályozták a terv kivitelezését. Arra pedig gondolni sem merek, hogy az előbbi igét jövő időbe tegyem. Maradjunk a jelennél. Vass Levente minapi facebookos megosztásából tudhatjuk, hogy előrelépés történt az ügyben. Marosvásárhely polgármesteri hivatala kiadta az építkezési engedélyt, az olyan végső jóváhagyást, amely lehetővé teszi a szoborállítás elkezdését s mindazt, ami ezzel jár. A parlamenti képviselő reményei szerint február végére kijelölt helyén díszeleghet az emlékmű. Ez persze, amint a honi gyakorlatból tudjuk, még sok mindenen és sok mindenkin múlik. Ha nem jön közbe megint valami vagy valaki... A HA nagy úr Romániában. Marosvásárhelyen pláne az! Ha-ha... Homéroszi kacaj illene ide, ha nem tartanánk attól, hogy ismét ajkunkra fagy majd a mosoly. Egyébként hétfőn tiszteletemet tettem Bethlen Gábornál, amikor a fürdőváros másik jeles szobrásza, a 70. évét aznap töltő Bocskay Vince ünnepélyes keretek közt vette át Szováta díszpolgári oklevelét. Ha valaki, ő igazán megérdemli. A vásárhelyi Bethlen-szobor zsűritagjaként is teljes odaadással vetette latba hozzáértését, érvényesítette igényességét ebben az esetben is. Tulajdonképpen nem csak kerek évfordulója miatt ünnepelhetjük, egy másik jubileumra is sort keríthettünk volna néhány héttel ezelőtt. Huszonöt esztendeje, hogy Vásárhely felavatta egykori városépítő polgármestere, Bernády György egész alakos szobrát, Bocskay Vince művét. Azóta is ez a helység egyik legjelentősebb, művészi szempontból is egyik legsikerültebb köztéri alkotása. Sok tekintetben úttörő megvalósítás volt. Nagy összefogás eredménye. A szoboravatáson is több ezer ember töltötte meg a teret 1994 őszén. Hol vagyunk már attól?! De hátha most is, mégis...? Vagy ez már egy másik történet?
