Sokan tudják, de nem elegen: ma van a magyar nyelv napja. És sokan, a kelleténél jóval többen vannak azok, akik tudni, hallani se akarnak róla! Igen, ide felkiáltójel kívánkozik. Bizonyos körökben még mindig vörös posztó Romániában, ha valaki Petőfi, Arany vagy az egyszerű, hétköznapi magyar ember nyelvén beszél. Mi azért mégis így beszélünk, ahol és amikor csak lehet. Az elvakultak meg dühöngenek miatta, küldenének mindenhova, főleg a szomszédba. Persze kettőn áll a vásár, maradunk, és mondjuk a magunkét. Nem normális dolog, ami ilyen vonatkozásban történik, főleg a sporteseményeken, futballmeccseken, ahonnan sohasem hiányoznak az uszításra kész hangadók. Jut eszembe, az államelnök sokszor hangsúlyozta választási kampányában, hogy egy normális Romániára szavaz. Úgy tűnik, a második forduló az ő győzelmét szentesíti, remélem, hogy a kisebbségiek nyelvhasználata tekintetében is kivívja majd, hogy meghonosodjék itt is a normalitás. Bár ő most is azt szajkózza, a nemzetiségi jogok betartása tekintetében minden rendben van az országban. Állításokból dugig a kamra, ezt megszokhattuk évtizedek óta. És ellenszerként mindenfélével próbáljuk nyugtatgatni magunk. Ünnepi rendezvényekkel, elismerésekkel is, amikor sok szép gondolat elhangzik az anyanyelv fontosságáról, ápolásáról, szépségéről, gazdagságáról. A nyelv romlása is gyakran felmerül. Jó és hasznos erről is meg arról is értekezni, nagyjaink idevágó elmés gondolatait, veretes szavait magunkba vésni, de mindennél többet ér, ha úton-útfélen, még a hivatalban is igyekszünk használni a magyar nyelvet, s ha valakik ezt megkérdőjelezik, megpróbáljuk érvényesíteni az erre vonatkozó törvényes jogokat. Nyilván ez kellemetlen helyzetbe is hozhatja az embert, amit általában szeretnénk elkerülni. Hogy mondta a költő Horváth István? „A nyelv csak élve tündököl.” Hát akkor tündököltessük!
Egyébként a magyar Országgyűlés 2011-ben nyilvánította a magyar nyelv napjává november 13-át. Romániában 2015-ben hirdették ki a törvényt, amely ezt a napot hivatalosan is ünnepivé tette. November 13. 1844-ben vált nevezetes nappá. Akkor fogadták el a magyar nyelvet hivatalossá tevő törvényt. Az akkori Magyarország területén a hivatalos érintkezésekben akkortól váltotta a latint a magyar nyelv. 2001-től az ENSZ is ünnepli a hivatalos nyelveit. Ami különben az ilyen eseményeket, világnapokat illeti, tele van velük a naptár. Gyakori, hogy egy-egy napra több is jut belőlük. A mai dátumnál például arra is figyelmeztetnek, hogy most van a kedvesség világnapja. Jaj, de jó! A kedves japánok indították útjára, 1998-tól terjedt el a földgolyón a World Kindness Movement kezdeményezése. Nálunk is csupa kedves ember él, repes az ember lelke, ha erre gondol. Nekem is egyből dalos kedvem támadt. De vajon mi a csudáért jut éppen az egykorvolt Fonográf együttes Edison Magyarországon című fülbemászó slágere az eszembe? Talán ezért: „Kár, hogy a magyar nyelvet/ rajtunk kívül nem érti senki/ Nem érti senki, nem érti senki/ és nem is akarja megtanulni”.
