Mégse volt igaza Berde Máriának? De. Akkor, amikor a szókimondó írónő marosvásárhelyi hangadóként, influencerként, ahogy divatos mai szóhasználattal mondanák, 1929-ben azt írta a Pásztortűzben, hogy „nem vagyunk képváros”, senki sem vonhatta kétségbe igazát. „Ez a hely a hallgatók és nem a látók városa… Hiába áll a Kultúrpalota jeles képgyűjteménye, ugyan hányszor nézi meg a helyi lakos, és latolgatta-e valaha, miért olyan meggondolkoztató hatalmú Ferenczi Pietája?” Nem folytatom a tollforgató „véleményvezér” gondolatmenetét, ennyi is elég az idézetből ahhoz, hogy jelezzem: miközben egyetértek a kilencven évvel ezelőtti vásárhelyi képzőművészeti állapotokról tett kijelentésével, a mai valóságunkra vonatkoztatva cáfolom azt. Kiállításokban napjaink marosvásárhelyi polgára nem szenved hiányt. Nem mintha modern, direkt erre a célra szakosodott új galériákkal árasztottak volna el azóta. Ilyenszerű létesítmények létrehozásával a városvezetők nem remekelnek. Egyáltalán miben remekelnek? Kimondottan kiállítási célra használható, eléggé tágas és a mai elvárásokhoz igazodni próbáló galériánk csak egy van, az Art Nouveau, illetve a megyei múzeum képtári terei, szintén a Kultúrpalotában, amit még Bernády György építtetett több mint egy évszázaddal ezelőtt. Az is hosszú ideje a megyei önkormányzat égisze alatt működik. És akkor miről beszélek? Arról, hogy a vizuális művészetek vásárhelyi felfutását elsősorban civil kezdeményezések, alapítványi, közösségi erőfeszítések tették lehetővé azáltal, hogy székhelyeiken kisebb, kamara jellegű tárlatok rendezésére alkalmas tereket, termeket hoztak létre. Ezek száma folyamatosan bővült az eltelt évtizedekben, és ezzel együtt mind több kiállításnak is örülhettünk. Az alkotók élnek a bemutatkozási lehetőségekkel, a tárlatnyitókon pedig többnyire népes közönség van jelen. Már nem kell búslakodnunk, hogy nem vagyunk képváros. Persze közelről sem rózsás a helyzet, de ha nehézkesen is, mégiscsak tágul nálunk is a látványvilág. Az elmúlt napokban különösen eseménydús volt ez a művészeti szegmens. Csütörtökön a Bernády Ház földszinti galériáiban a Művészek Atyhai Társasága mutatkozott be igazi értéket képviselő kép- és szoboranyagával. Az emeleten a Művészeti Líceum diákjai állították ki a Bernády városa ihlette festményeiket, grafikáikat. Pénteken a Kultúrpalota jobb szárnyának 2. emeletén nyitott rendkívüli kiállítást a Bernády Napokba bekapcsolódó Maros Megyei Múzeum. Olyan színvonalas és gazdag válogatást vitt a helybeli nézők elé, amilyet ritkán látni. Ezek a képek így együtt még sohasem szerepeltek. A Böhm-gyűjtemény remekei mellett a nagybányai, a kolozsvári, a brassói és a marosvásárhelyi művészeti múzeumok féltett műtárgyai láthatók, köztük a Berde Mária említette nagyszerű Ferenczy Károly-mű is, a Levétel a keresztről. Aznap este a B5 Stúdió kis termébe a konceptuális kortárs művészet kedvelőit várta Bartha József vizuális művész, látványtervező kurátor. A húszéves ARTeast Alapítvány Duet(t) programja tartott számot az érdeklődésre. Ugyanott, a Bolyai utca 5. szám alatt, a műteremház udvarán zajlott szombaton a népszerű happening, a Boszorkányégetés, amelyre immár negyedszer került sor. A textilművészek zászlói ezúttal is a magasból ereszkedtek alá a történések színhelyére. Lenn pedig a keramikusok rakuégetése vonta magára a figyelmet. Egy nappal korábban egy fiatal keramikus, a korondi Józsa Ildikó bizonyíthatta tehetségét a Deus Providebit Tanulmányi Házban az Exorsus című egyéni tárlatán. Kicsi terem, de ugyancsak sűrűn látogatott a K’ARTE galéria a Kultúrpalota szomszédságában. Kiváló bukaresti művész, Ion Grigorescu Marica című válogatása látható ott. Az Art Nouveau-ban a marosvásárhelyi Művészeti Líceum egykori és mai tanárai emlékeznek meg közös kiállításon iskolájuk 70. évfordulójáról. A több mint félszáz művészpedagógus festményeit, grafikáit, szobrait, textíliáit, kerámiáit bemutató tárlat ünnepélyes megnyitóját hétfőn tartották meg. A héten még látogatható a rendezvény. És ne feledjük, új, kellemes kiállítótér vár pár hete a bemutatkozni vágyókra: a Maros Művészegyüttes nemrég átadott székhelyén méretes fotókon lehet betekinteni a táncosok, zenészek életébe. Népszerű rendezvényközponttá válhat ez is, akárcsak a Studium-Prospero Kulturális Központ, ahol november 8-án a Csodálatos Marosszék című pályázat anyagából nyitnak kiállítást. Aznap a várban a Marx József Fotóklub is megszólítja közönségét. A 9. Nemzetközi Fotóművészeti Biennálé biztos senkinek sem okoz majd csalódást. Itt viszont már újra azzal a problémával ütközünk, hogy bizonyos események időnként egymásra tevődnek. Ennél nagyobb bajunk sohase legyen, de mégis jó lenne megoldást találni arra is, hogy ne legyenek ilyen ütközések. Erről azonban majd máskor írom le, mi jut az eszembe.
