Mindenki mindenki ellen. Mostanában mindegyre ez jut az eszembe. Akár a médiát figyelem, akár a közösségi hálón szörfözök. Annyi a gyűlölködő komment, az alpári megnyilatkozás a Facebookon, interneten, hogy az már túl van minden határon. Tényleg ilyen mélyre kellene süllyednünk? Kétségbeejtő, de még mindig jobb, mint a teljes közöny, mondják sokan. Lehet igazuk nekik is, ez is fenyegeti a mai társadalmat. Mégis lehangolóbb, hogy már-már mindenki mindenkiben ellenséget lát. Ha csak egy kicsit is eltér a véleménye az övétől. Márpedig véleménye mindenkinek van, és ő, én stb. mindent jobban tudunk másoknál, a mi álláspontunk, meglátásunk, kijelentésünk a helyes, mi mondjuk meg a tutit. Ha nem, magára vessen az, aki ellentmond, pláne, ha a mi szavunkat, az ő szavát stb. hatalmi beosztások, erőfitogtató eszközök is megerősítik. Bár ez sem egyértelműen érvényes megállapítás. Újabban a pereskedés jött divatba Romániában, vagy legalábbis a perrel való fenyegetőzés. Kortól, beosztástól, tisztségtől, nemtől, nemzetiségtől függetlenül. A kormányfő pereli az államelnököt, ha igaz, mert rosszat mondott rá. A vásárhelyi polgármester peres úton adatná vissza az államnak a katolikus iskolát, hogy levegye a válláról az iskolafenntartással járó gondokat, ahelyett, hogy lemondana, ha már terhes számára a városgazdálkodás. Az autópálya-építő cég pert indít az állam ellen, mert szerződést bontottak vele a sztráda elfogadhatatlan minősége miatt. Az egyik székely közbirtokossági társulás a környezetvédelmi minisztériumot perelte be a vadgazdálkodási szabályok alkalmazásának elmulasztása, vagyis a medveprobléma megoldatlansága miatt. Közben a medvék is felfogadtak már egy jó ügyvédet. Nem folytatom, ön is számos hasonló példát tudna sorolni, kedves olvasó. Közben ők se, ön se, mi se bízunk túlságosan a honi igazságszolgáltatásban. Tudjuk, miért. Persze, aki bírósági döntés alapján jól járt, noha nem biztos, hogy meg volt győződve a maga igazáról, hitt viszont a befolyásolás erejében, hatásában, annak valószínűleg más a véleménye. Ilyen is van. Sokan ezért se kezdenek bele a pereskedésbe. Hogy mi lesz mindebből a jelenlegi válságos helyzetben? És hosszabb távon? Kiszámíthatatlan. Azért is, mert nagyon sok a beszámíthatatlan. Kulcspozícióban. Az ilyenek pedig harcolnak, hepciáskodnak körmükszakadtáig, hogy megőrizhessék kiváltságaikat. A mostani korszak, ez a hatalom nekik kedvez. Van másik? Nem tudom. De ahogy az elején kezdtem, ilyen a világ napjainkban, ilyenek vagyunk mi, emberek: mindenki mindenki ellen. Mindegy, csak dolgozni ne kelljen, ahogy a Bikini mondaná. (N.M.K.)
