Hídpillér skót szoknyában. Szokatlan társítás.
És kissé félrevezető, bár a jelenség így is értelmezhető. A lényeg valóságközeli változata: két este kék-fehérbe, a skót zászló színeibe öltözött a Lánchíd. Még egy mesés látványsziporka az amúgy is ünnepi hangulatú Budapesten. Vonzotta is ellenállhatatlanul a fotóéhes turistákat, bár minél közelebb merészkedett az ember a folyóhoz, annál csípősebben érezte, Dunáról fúj a szél. A lenyűgöző színfestés apropója a skótok nemzeti ünnepe volt, Szent András az ő védőszentjük, s a Lánchíd építésvezetője, Clark Ádám is skót mérnök volt. Hát innen az ötlet. Az adventi fényekben úszó, feldíszített várost elárasztották a külföldiek. Ide a Bazilika előtt zajló karácsonyi vásár irányából érkezett a legtöbb érdeklődő. A látványosságból, enni- és innivalóból, ötletes műsorkínálatból, jókedvből, vidámságból ki nem fogyó helyszín joggal pályázik arra, hogy a kontinens legjobb ilyen rendezvényévé nyilvánítsák. Ott is a fényfestés az egyik legnagyobb attrakció. Félóránként ámítja el a népet az impozáns Bazilikára vetített tarka animáció. Ez Közép-Európa legnagyobb 3D-s fényfestése. Közben körben minden csillog, villog, zene és hangzavar lepi be a hullámzó tömeget. Területileg is kiterjedt a vásár, de attól még a környező vendéglátóhelyek is tele vannak. Minden keresett, ami melegít, leginkább a forralt bor, a puncs, a grog, a lángos. De sokan esznek kürtőskalácsot fagylalttal. Van ott minden. Itt gulyás gőzölög, amott tócsni, még távolabb kakastöke. Valamennyinek akad gazdája. Ugyanígy a még patinásabb Vörösmarty téri vásáron. És máshol is, például Budán. Sőt kitett magáért a Fővám téren a Bálna Budapest is, lánynevén a Cet. Ott is nyitottak korcsolyapályát, meg egyébként is gazdag szem-szájnak a kínálat. Egyelőre nincs akkora mozgás, mint máshol, nem mondhatnánk, hogy repül a bálna. De a Bálna bezzeg gangos! Ezt kijelenthetjük. És mit ér vele, ha a fagyra való tekintettel a sok teraszt, oldalfolyosót, kilátót elzárták a látogatók elől? Úgy tűnik különben, hogy a kulturális, szórakoztató és kereskedelmi központ nem tud igazán népszerű lenni. Pedig sok barátságos, meghitt, jó hely van ott. A székelyföldiek, erdélyiek vásárait, bemutatkozó rendezvényeit is gyakran tartják ebben a tágas Duna-parti üvegpalotában. Vajon mi, marosvásárhelyiek egyre nehezebben tudunk eljutni oda is ezután? Nem légből kapott a kérdés. Le s fel sétálgatva a különböző szinteken, csendes mélázgatás közben egy rég látott film címe merült fel bennem: Az utolsó vonat Gun Hillből. Az idősebbek emlékezhetnek rá, a két rettenthetetlen, Kirk Douglas és Anthony Quinn játszott benne. Az hozhatta elő az emlékezet ködéből, hogy eszembe jutott, szombaton érinti utoljára városunkat a Budapestre cammogó Hargita expressz, vasárnaptól a vonat elkerüli Vásárhelyt. Újra a nyugati világ felé vezető közvetlen vonatjárat nélkül maradunk, újabb csapást mérnek a marosvásárhelyiekre. Ismét lejátsszák ugyanazt, amit egyszer már átéltünk. A szóban forgó film megszokott western sztori. Az ilyenszerű eastern történetek is a szokásos sablon szerint, mondhatni menetrendszerűen követik egymást? Az ilyesmiknek soha nem lesz vége? A westernekben a végén majdnem mindig a jók győznek. A honi easternben csakis mi lehetünk a vesztesek? Milliószor kérdezhetünk ilyesmiket, úgy látszik, mindenért meg kell küzdenünk.
Fura, hogy honnan indítottam a jegyzetet, és hova jutottam. De ne csüggedjünk. Találkoztam a tüsténkedő Mikulással, és megígérte, mostantól minden másképp lesz. De vajon az igazival beszéltem? Nem volt ez csupán nyári Mikulás?!
