Ekhós szekér? Nem egészen. Inkább csak olyanszerű.
De a Betyár 7. névre hallgató alkotmány láttán egyből ez jutott eszembe. A betyárját! – szakadt fel belülről a néma elismerés, ötletességből ki nem fogyunk soha! Könyvszekér ez, nincs ponyvája. Gyékénykóber helyett szakszerűen kiképzett szekérkas emelkedik a saroglya fölé. Olyan, mint egy négy oldalról megközelíthető nagy, zöld könyvszekrény. Egymás fölé helyezett polcokkal, azokon élükre állított magyar és román nyelvű kötetekkel, az érdeklődők elérhetik, leemelhetik, forgathatják a könyvmentő akcióba vont kiadványokat, olvasható látótávolságba kerülhetünk a tarka könyvsorokhoz. Bár jobb, ha közelséget mondunk, hiszen azzal a céllal hozták ide a szekeret, hogy Gutenberg leáldozó csillagának vélt univerzuma itt legyen a közvetlen közelünkben. Ha a hegy nem megy Mohamedhez… Ismerik a mondást. Persze a kezdeményezők némi nyereségre is számítottak, de tényleg olcsón megvásárolhatjuk, ha megtetszik valamelyik kötet. Ritkaságok is vannak közöttük, és az állomány állandóan frissül. Bevallom, kezdetben szkeptikusan álltam a jelenséghez, azt hittem, pár nap teltével, miután már nem újdonság a különös járgány látványa, megcsappan az érdeklődés iránta. Tévedtem. Pedig volt mire alapoznom, hiszen az utóbbi időben gyakran állítottak meg idősebb ismerősök és ismeretlenek, segítsem őket tanáccsal, hogyan szabaduljanak meg a lakásukban felgyűlt, esetleg az elhunyt hozzátartozóiktól örökölt kötetektől. Nemigen tudtam segíteni, a könyvtárak elfekvő állománya is gondot okoz. És antikváriusok köreiben is gyakori a panasz, kicsi a kereslet, megcsappant az olvasói érdeklődés, lanyhul a könyvgyűjtő láz. Most meg itt, a marosvásárhelyi Színház téren folyamatosan embergyűrű veszi körül a szekeret. Jó látni. Nyilván a hely is sokat számít. Buszra várva könyvtallózással is el lehet ütni az időt. Csak nem a városi közszállítók patronálják a mintegy fél évtizede Magyarországon indult projektet? Ugyan! Egyéb dolgokkal vannak ők elfoglalva! Vásárhely messze földön híres könyvszeretete terjeszthette ki ide is a kezdeményezést. Jó helyre. A háttérben a Nemzeti Színház is könyves képzeteket kelt bennünk. Egy hét múlva újra a magyar könyv ünnepi eseményeit látja vendégül, és fogad sok száz könyvbarátot a nemzetközi könyvvásáron. Nyár végén a Bookfestnek adott otthont. Májusban egy másik érdekesség, az Arany-busz, a szokatlan mozgókiállítás várta a látogatókat a bejárat közelében. Minden baja, ellentmondása, megannyi kulturálatlan megnyilatkozása ellenére ezen a zaklatott településen itthon van a könyv. Az is pár napos hír, hogy az idén immár 105 éves Kultúrpalotában tartott Palotabál bevételéből könyvritkaságok beszerzését támogatják. Bernády György másik ma is jól működő létesítménye, a Megyei Könyvtár a szponzorizálás kedvezményezettje, és közvetve a város polgársága. Maga a Betyár-akció november 15-ig kapott jóváhagyást a polgármesterségtől, hogy folytassa áldásos ténykedését. Meghosszabbítják-e az engedélyt, vagy végleg kifelé áll a szekere rúdja? Netán a peremkerületek irányába? Nem tudom, de talán ott se lenne rossz. Arrafelé kocsmákban nincs hiány. A gyógyszertárakra sem panaszkodhatunk. Talán elférne itt is, ott is egy kis könyvturkáló. Ha kerekesen jobban megy, hát tessék!
