A kincses város újra ünnepel. Egy része mindenképp. Teljében a IX. Kolozsvári Magyar Napok eseménysorozata.
A kincses város újra ünnepel. Egy része mindenképp. Teljében a IX. Kolozsvári Magyar Napok eseménysorozata. Rengeteg a rendezvény, egyik vonzóbb, mint a másik. A szervezők 630 programpontról beszélnek. A százoldalas, tetszetős műsorfüzet 58 olyan helyszínt jelöl meg, ahol ezek zajlanak. Olvasni is sok, hát még válogatni közülük! De éppen ez a jó, nincs olyan kolozsvári, akit ne igyekeznének megszólítani. A rendezők örülnének, ha a románok közül is minél többen kihasználnák a műsorok nyújtotta szórakozási lehetőségeket, a kiadvány románul is megjelent. Persze más helységekből, más országokból érkező vendégekre is számítanak, magam például még mielőtt beindult volna a „nagyüzem”, múlt szombaton kora délután ugrottam át Kolozsvárra. Tombolt a hőség, a turisták sör és üdítő mellett kókadoztak a vendéglői teraszok ernyői alatt. Motoros galerik fotózkodtak a néptelennek tűnő főtéren, a Mátyás-szobor körül szelfizők hada tüsténkedett, nedves kisgyerekek rohangáltak lelkendezve, valahányszor felszökkent a szökőkutakból a vízsugár. A molinó, amely azt hirdeti, hogy nincs szükségünk büntetett előéletű közéleti tisztségviselőkre, magányosan árválkodott. Még se színpad, se sátrak, standok, egyebek nem jelezték, hogy mozgalmas dolgok vannak ott készülőben. Azóta a KMN-re jellemző pezsgő élet költözött a térre, a Mátyás király-emlékév jegyében egymást érik a tömegcsalogató megnyilvánulások. Nem merülök taglalásukba, hiszen nemsokára a Vásárhelyi Forgatag is hasonlóan gazdag kínálattal rukkol elő, akkor bőven lesz alkalom ilyesmikről írni. Azt viszont most is hangsúlyozni szeretném, milyen kellemes, barátságos és vendégmarasztaló lehet egy csendesebb, meghitt térség, ahol nem ezreknek, de mégis számos embernek, kisebb közösségeknek, a legkülönbözőbb korosztályoknak tudnak visszafogottabb, de annál színvonalasabb műsorokat kínálni. A Bánffy-udvaron tapasztaltam meg ezt. A patinás műemlék épület homlokzatát, akárcsak körben sok más emeletes házét, védőburok fedi, mögötte felújítási munkálatokat végeznek. Itt az idő a város arculatának kozmetikázására, állapítja meg magában a behúzott nyakú járókelő, aki viszont belép a Szépművészeti Múzeum boltíves kapubejáratán, egyből kulturális oázisban találja magát. Az egyik szemközti sarokban kisebb színpad a megakoncerteket követő afterpartykra, a túloldalon napernyők alatt széksorok. Az árnyékos részen padok, asztalok, közelükben a lezserebb pihenést kedvelőknek színes, hangulatos babzsákfotelek. Büfé is működik kézműves sörökkel, hűsítőkkel. Arra mentem be, hogy a konferenciasarokban a frissen megjelent Kincses Kolozsvár kalendáriumot mutatták be a kiadvány szerkesztői, munkatársai. A beszélők hangját hangosították, de nem annyira, hogy az más foglalatosságokat megzavart volna. És fordítva, a kiállításokra érkezők sem okoztak felfordulást, a könyvbemutató haladt a maga útján. Három jelentős képzőművészeti esemény is követte egymást: az Erdélyi Művészeti Központ válogatott gyűjteményének a tárlata, Kusztos Endre grafikáinak a kiállítása, Hollósy Simon és a nagybányai művésztelep katalógusbemutatója, illetve a szent-endrei Szakács Imre festőművész Hollósy előtt tisztelgő alkotásainak a méltatása. Mindenik összefüggésbe hozható Marosvásárhellyel is, de ebbe sem mélyedek bele. Arra azonban ismét emlékeztetni szeretném a vásárhelyieket, hogy az eltelt években mennyire kedvező benyomásokat szerezhettünk a Forgatag ilyenszerű meghittséget árasztó színhelyein. A Teleki Téka udvara, a Borudvar, a Szféra, amely ezúttal az egykori 4-es számú iskola udvarán szolgáltatja majd a maga ötletes „csodáit”, kreatív, szellemi csemegéit, feltétlen érdemes a figyelmünkre. Jó lesz ott valahol újra találkozni barátokkal, régi ismerősökkel, hazalátogató, szívbeli marosvásárhelyiekkel.
