Továbbra is ép a világ. A maja naptár mellélőtt. A kajanaptár sokkal megbízhatóbb. Legalábbis eddig mindig bevált. Valahányszor lehetőség van a féktelen evés-ivásra, az emberek többsége erre koncentrál.
Továbbra is ép a világ. A maja naptár mellélőtt. A kajanaptár sokkal megbízhatóbb. Legalábbis eddig mindig bevált. Valahányszor lehetőség van a féktelen evés-ivásra, az emberek többsége erre koncentrál. Így volt ez az elmúlt napokban is, nem csoda, ha most sokan úgy érzik, számukra tényleg eljött a világvége. Rég nem tapasztaltunk ekkora nyüzsgést a karácsonyi vásárokon, mint az idén, pedig 2012 egyértelműen nehéz év volt. Egyáltalán ilyen vásárokból talán még sosem volt ennyi, mint ebben a katasztrofális esztendőben. A kínálatuk is gazdagabbnak tűnt az eddigieknél, mégis a nagy tolongás az ételes, italos házikóknál, sátraknál volt. A has mindennél nagyobb úr. A koldust is féktelen költekezésre készteti. Advent utolsó szombatján estefelé Bécsben a mesebeli ünnepi fényben pompázó városháza előterében előttünk a sorban egy nagy szakállú, toprongyos, öreg csőlakó kotorászta ki zsebeiből a gyűrött tízeurós bankjegyeket, hogy többfogásos estebédjét kifizesse az angyaldíszes büfé mikulásruhás eladójának. Senki se látszott meglepettnek. Jó napja lehetett a barázdált arcú apónak, ilyenkor adakozóbbak a népek. Népekből pedig voltak elegen. Leginkább magyarok. Szó szerint elárasztották a császárvárost. Mindenütt magyar szó uralta a terepet. A Rathausplatzon, a Stephansdom közelében, a Kunsthistorisches Museum parkjában, Mária Terézia döbbenten figyelő szobra alatt, a Schönbrunn kastélynál, a Belvedere előterében, mindenütt, ahol a legnagyobb vásári felhozatal vonzotta a tömegeket, s még azokon túl is, a hatalmas bevásárlóközpontokban. Persze, nem valószínű, hogy a nemzettársak voltak a bőkezű adakozók, de hogy felszabadultan hangoskodtak, az biztos. Itt-ott szlovák, szerb, román, német mondatok is vegyültek a zenés, zajos forgatagba, akárha új életre kelt volna a megboldogult monarchia, de erre lépten-nyomon rácáfolt a Bécset ugyancsak ellepő oroszok magabiztos csármálása. Ők azok, akik tényleg gondtalanul vásárolnak is, valósággal szórják a pénzt. Mint a koldus bácsikánk, akit az előbbi közbevetés miatt méltatlanul magára hagytunk, pedig annyit el kell még mondanunk róla, hogy a beszéde szerint osztrák lehetett, és bizonyára jobb napokat is megérhetett, ezen az estén pedig jellegzetes, hagyományos helyi ételeket kívánt: gőzölgő főtt sonkát és félméternyi sült wurstot. Kissé furcsa, hogy mellé kólát ivott, de miért ne változna ő is a korral?! A menő ital a vásárban egyébként a forralt fehér vagy vörösbor és a puncs, amit évente más díszítéssel, rajzzal ellátott csészékben szolgálnak fel. A csészéért garanciát kell hagyni, az idegenből érkezettek nagyobbik hányada megtartja emléknek. Finomság különben még bőven csábítja a gyúródást is elviselő vidám vásárlátogatót, óriáslángos, fánk, rétesek, lepények, szintén méreten felüliek, sült krumpli, sült gesztenye, mézeskalács, linzer, Sacher-torta, sok más édesség korlátlan mennyiségben. A kürtőskalács, ami Budapesten a sztár, itt hiánycikk. Lehet, hogy jövőre már az osztrákok is felfedezik, megszeretik. A jelek szerint azonban ők még jobban ragaszkodnak a tradícióikhoz. Például képzőművészetük nagy alakjához, Gustav Klimthez, aki 150 éve született, ezt pedig számos kiállítással, egyéb rendezvénnyel ünnepelték meg. Jelenleg is nyitva még a Belvederében rendezett átfogó Klimt-tárlat. A művészettörténeti múzeumban pedig január 6-ig a Klimt-híd a leglátványosabb szenzáció. Az évfordulóra épített fémkolosszus a kupolacsarnok magasában teszi lehetővé, hogy az érdeklődők közelről megcsodálják a festő korai korszakának nagyszerű falfestményeit. Egyeseknek már csak ezért is megéri, hogy felkeressék az évet búcsúztató, szép osztrák fővárost. Mi ismét hosszú időre elraktároztuk magunkban a pompás lipicai lovak szívderítő látványát is. A csodálatos császári paripák kíváncsian és barátságosan tekintenek kifelé a Hofburg melletti istállóik ablakán, mintha ők is azt mondanák a szaporán fotózgató sokaságnak: Boldogabb esztendőt mindnyájatoknak, barátaink!
