Nem hinném, hogy a vásárhelyi nagy forgatagban sokan felfigyeltek volna a polgármesteri hivatal hirdetésére, miszerint október 3-án nyilvános vitát tartanak Marosvásárhely 2016–2023-as integrált városfejlesztési stratégiájáról.
Nem hinném, hogy a vásárhelyi nagy forgatagban sokan felfigyeltek volna a polgármesteri hivatal hirdetésére, miszerint október 3-án nyilvános vitát tartanak Marosvásárhely 2016–2023-as integrált városfejlesztési stratégiájáról. Van ilyen egyáltalán? – csodálkozott egyik ismerősöm, amikor ezt szóba hoztam. Hogyne lenne, eddig is volt! És mit értünk vele? – kérdezett vissza ismét. Erre már nem volt válaszom. Az illetékesek se lehetnének túlságosan meggyőzőek. Mert hogyan magyarázzák, hogy az eltelt néhány évben a többi erdélyi nagyváros úgy elhúzott mellettünk, mint Porsche a Trabant mellett?! Vagy még úgyabban, mert ha jól megnézzük, úgy tűnhet, hogy regnálásuk idején Vásárhely nem is haladt, inkább tolató üzemmódba kapcsolt. Bizony, ami volt sincs már. Az más, hogy néha a hiányhoz, romboláshoz is képesek vagyunk kreatívan hozzáállni. Például az Aranykakas siralmához a Szféra kortárs művészeti műhellyel. Újra egész hangulatos három napot sikerült odarittyenteni. Pedig tényleg roppant lehangoló az egykor pompás épület romos, megcsúfolt állapota. Persze az, hogy minden nemzedék apraja, nagyja, kutyája, macskája jól érezte magát a múlt hét végén az árnyas fák alatt, lazán élvezve a kultúra és művészetek jótéteményeit, nem a városvezetésnek köszönhető. A városguruk más gondokkal vannak elfoglalva. Illetve jelenleg nem is igen tudom, milyen fázisban, állapotban leledzenek. Túlságosan jó kedvük aligha lehet. De valószínű, abban bíznak, hogy most is megússzák. Bár ki tudja, megtörténhet, hogy a városfejlesztési tervjavaslatba luxuscellák, kacsalábon forgó börtön- szárnyak kialakítását is becsempészték. Biztos, ami biztos. Rendőrbiztos is kerülhet melléjük. Ezt ugyan aligha hiszem, mondom már másodszor, mert más, fontosabb feladatokra való tekintettel az itteni városgazdákra vonatkoztatva ritkán érvényesítik a törvény szigorát, de sosem lehet tudni. A fák azonban továbbra is veszélyben vannak. Hírlik, hogy a polgármester újra elővette régi vesszőparipáját, aktualizálná a Somostető átvágását, megépíttetné a Tudor negyedet a klinikával összekötő kétsávos műutat. Hogy a környezetvédőket leszerelje, két olyan zöld híd létrehozását is előrevetítette, amelyek lehetővé tennék, hogy a kettészelendő erdő két része között könnyedén átjárjanak az állatok. Állati! Egy huszárvágással máris mindent megoldott, nyugodtan tovább növelhető a városszéli, Jeddi úti összevisszaság. Ezzel utol is érjük Kolozsvárt, Brassót, Nagyszebent. És elképzelhető, hogy a lehetetlent nem ismerő, harcias primárnak és fáradhatatlan csapatának vannak egyéb merész elképzelései is. Ha repülő nem is lesz még jó darabig, ha úgy akarjuk, akárcsak az akadályokat nem ismerő, fantáziadús helyi vezetők, mi is nyugodtan csaponghatunk, ide-oda cikázhatunk a fellegekben. Magam is csak ugrálgatok ebben a jegyzetben, pedig még nem is ismerem a tervjavaslat részleteit, nem láttam, mi minden boldogít a már elkezdett hatéves periódus városfejlesztési stratégiájában. De a következő napokban, hetekben lesz alkalmam megnézni. Önnek is, kedves olvasó. És tegye is szóvá nyilvánosan. Nehogy úgy járjunk, mint az előző időszakkal, amikor a közvélemény békésen tűrte, hogy tovább mélyüljön a lemaradás. Persze közben elnézést is kérek, pillanatig se akartam elrontani jókedvét, kellemes kikapcsolódást kívánok a Forgataghoz!
