Fogynak a miniszterek. Nem tragédia, mindig van másik.
Fogynak a miniszterek. Nem tragédia, mindig van másik. A baj az, hogy a jelenségek, amelyekbe belebuknak, nem akarnak változni. Válságban az egészségügy, krízisben az oktatás, csődöt mond a társadalom. Mond mást is, mondanak itt eleget. Szövegelésből, mellébeszélésből nincs hiány, ez a nagyotmondások hazája. A gyakorlat húz le a mélybe. Apropó, ma van Münchausen báró születésnapja. A legendás nagyotmondó legalább rokonszenves volt, a mai hazudozókra ugyanez nem mondható. Többségük mégis felszínen marad. Van, akit bezárnak, van, akit lebuktatnak, de gazdagok maradnak. És nem saját parókájuk copfjánál fogva húzzák ki magukat az ingoványból, ahogy állítólag a legendás alsó-szászországi lódító tette. Ezt a módszert a közügyekben, a népesség elsöprő többségét érintő kérdésekben alkalmazzák. Olyan is az eredmény. Országos és helyi viszonylatban egyaránt. A politikusoktól, tisztségviselőktől nyilván nem ezt halljuk. A választási kampányban különösen nem. Azok is mindenféle mondvacsinált sikerekkel próbálják fényesíteni magukat, akik jóformán semmi lényeges előrelépést nem segítettek elő, a lakosság helyzetén könnyítő megvalósítást nem tudnak felmutatni. Tisztségüket azonban meg szeretnék őrizni, újabb mandátumra pályáznak. Mondanom sem kell, hogy arculatukat nem hígított szerekkel próbálják tisztára mosni. De nagyban megy a sminkelés, a lakkozás. A jelek szerint egyeseket – sokakat – sikerül is megtéveszteniük. A média tükrében legalábbis ez lehet a benyomásunk. A feltételezések mellett a közvéleményt biztosabban, szakszerűbben vizsgáló felmérésekre is támaszkodhatunk a tájékozódásban. Olvasom például, hogy a Kvantum Research nevű kolozsvári közvélemény-kutató cég április 2. és 23. között 879 fős reprezentatív mintán vizsgálta a marosvásárhelyi választási esélyeket. Kiderült, hogy a jelzett periódusban a város választópolgárainak 68 százalékát lehetett biztos szavazónak tekinteni. És ami ennél talán lényegesebb: a magyar szavazók részvételi hajlandósága 14 százalékkal kisebb volt a románokénál. Arról, hogy azóta ez az arány miképpen alakult, nincsenek adataim. A választásokig hátralevő néhány hét alatt még alaposan változhatnak a dolgok. A magyar összefogás jelöltje, Soós Zoltán támogatottsága a biztos szavazók körében a felmérés szerint 33 százalékos volt. A várost tizenhat éve boldogító jelenlegi polgármester, Dorin Florea a kimutatás szerint 5 százalékkal előzte meg. A többi jelölt támogatottsága sokkal kisebb volt. Ez az adat nyilvánvalóvá teszi, hogy a végeredmény mindenekelőtt a közönyös magyarokon múlik, azokon, akik nem akarnak elmenni szavazni. Ezen mindenkinek el kellene gondolkodnia. Esély és hozzáállás viszonylatában nem kell ide túl sok matematika. Hányszor elhangzott már, hogy jelenünk, jövőnk tekintetében elsősorban magunkra, vagy talán még pontosabb, ha úgy fogalmazunk, csakis magunkra számíthatunk. Így igaz. Ez esetben nincs is szó Münchausen-szindrómáról. Nem saját hajunkkal kell kihúznunk magunkat a mocsárból. Ha lerázzuk a ránk telepedett szkepticizmust, közömbösséget, fásultságot, és lelkiismeretünk szerint szavazunk, nyugodtan nevethetünk a hazug bárón és fellegjáró kalandjain.
