Erőforrások

Mindössze 7 hónap alatt elhasználtuk a Föld egy évre elegendő erőforrásait. A Global Footprint Network adatai szerint augusztus 1-jén, azaz tegnap léptük át a dátumot, amikor az emberiség fogyasztása túllépi azt a szintet, amit a Föld egy év alatt képes újratermelni. A Természetvédelmi Világalap (WWF) közleményben hívja fel a figyelmet a veszélyre, és közös cselekvésre buzdít, mivel „ez a fogyasztási szint nem tartható fenn: törekednünk kell arra, hogy csökkentsük az ökológiai lábnyomunkat”. Ez lehetne a nap híre. A probléma komoly, hiszen egyre több az élelmiszeripari és faipari termék, miközben egyre kevesebb az a biológiailag aktív terület, ami megköthetné a szén-dioxidot.

A természet- és környezetvédelem azonban mifelénk csupán kampányszlogen. A szomorú valóság egészen mást mutat. Azt tapasztaljuk, hogy a vezető politikusok jó részének érdeklődését csupán a magyar nyelvi jogok, illetve azok alkalmazásának megakadályozása kötötte, köti le. Ráadásul az államelnök lett a zászlóvivője a kisebbségi anyanyelvhasználat elleni támadásoknak. Ugyanis a két ellenzéki párt után ő is alkotmányossági óvást emelt az új közigazgatási törvénykönyv ellen. Csaknem száz oldalon magyarázza, miért tart alkotmányellenesnek minden olyan rendelkezést, amely túlmutat az alaptörvényben rögzített anyanyelvhasználati jogon.

Ha véletlenül feltámadnának a ‘90-es évek azóta jobblétre szenderült szélsőséges nacionalista nagy-romániás vagy vátrás vezetői, de még maga a kondukátor is elégedetten nyugtázhatná, hogy magyarellenes ténykedéseik nem voltak hiábavalók. Sőt, leghívebb követőjük a származását tekintve kisebbségi államfő lett, aki még rajtuk is túltesz a román nyelv védelmében. Ugyanazt a nótát fújja, amit a nacionalisták kórusa. Hogy például az alkotmány nem az anyanyelvhasználat biztosításának „lehetőségéről” rendelkezik a „jelentős” kisebbségi számarány alatt, hanem arról, hogy a küszöbérték fölött kötelező a biztosítása. Ami szerinte „kiváltság” a kisebbségiekre nézve. De azt a (jelenleg is hatályos) rendelkezést is kifogásolja, amely lehetővé teszi, hogy szinkrontolmácsolás biztosítása esetén a kisebbségi képviselők anyanyelvükön szólaljanak fel a helyi tanácsüléseken. És óvást emelt az ellen is, hogy a kisebbségek által lakott települések hivatalainak ügyfélszolgálatán az alkalmazottaknak ismerniük kell a kisebbség nyelvét. Azzal meg már a szolgálatos nacionalistákon is túltesz, hogy a szerzett jogok garantálásával sem ért egyet.

Ezért mondtuk, hogy békésen „öröknyugodhatnak” a volt extremisták, mert a jelenlegi államvezetést nemhogy árvizek, a szegénység, az írástudatlanság, az autópályák, a külföldi beruházások elmaradása, de a világ erőforrásainak aggasztó kimerülése sem érdekli. Számukra az a fontos, hogy a magyarok ne használhassák az anyanyelvüket, ne legyenek kétnyelvű táblák és ne lobogjanak székely zászlók Erdélyben. Úgy látszik, a magyarellenességnek még a Föld erőforrásainál is nagyobbak a tartalékai.