Erdélyi magyar népviseletek (83.)

A fejrevaló a fiataloknál szürke, barna vagy zöld kalap, a házasoké csak fekete.  

Körtvélyfája a Felső-Maros bal partján, Régen és Sáromberke között fekvő település. A férfiak viselete a székely harisnya, később a priccsesnadrág, tehát megegyezik a szomszédos falvakéval, s 1970-ig követhető a népviselet használata. A fejrevaló a fiataloknál szürke, barna vagy zöld kalap, a házasoké csak fekete. A legények ünnepi kalapjának bal oldalára piros muskátlicsokrot tűztek, zöld levéllel, sorozáskor pedig piros szalagot tettek rá körbe, mely hátul derékig lecsüngött (ez még a mai öregek fiatalkori kalapján is szerepelt). Télen a férfiak feltűrt szegélyű, fekete báránybőr sapkát viseltek. Vásárhelyi szűcsnél rendelték, s az ünneplőhöz karakülbundát használtak. Ingük a legrégebbi szabással keskeny, csupán másfél ujjnyi gallérú, hasított, mellévarrott szabású volt, a viselő kenderből vagy elegyesből, házilag készült, az ünneplő házi gyapotszőttesből. Ejtett szabású vállát ráncolták, keskeny mandzsettája egy gombbal zárult. A nyakán a kis gallér és a pánt három gombbal csukódott. Középen, a bevágás két oldalán az ünneplő ingen négy-öt lerakás szerepelt, s porcelángombokkal csukódott. A mai idősek már bolti gyolcsinget is viseltek. A fekete színű, dupla gallérú lájbi anyaga is háziposztó volt, béléssel, s egészen az 1960-as évekig viselték. Nem zsinórozták, de volt egy felső órazsebe, s két kis zsebe kétoldalt. Később kétsoros gombolással varratták, s a fiatalok díszzsebkendőt tettek a felső zsebükbe.

A legrégebbi nadrág a házilag szőtt, szürke gyapjúharisnya, az ünneplő néhol fehér gyapjúból szőve. Zsinór nem díszítette, csak fekete szegély a zsebeken. Néhai Nagy Sándor szabó varrta meg a posztóholmikat. A harisnya viselő és ünneplő ruhadarab volt, s az 1980-as évekig hordták az idős emberek. Alája „kendergagyát” vagy ünneplőnek elegyest viseltek. Ujjast vettek fel felsőruhaként eredeti, festetlen szürke vagy barna háziposztóból. Az otthoni egyszerű, az ünneplő finomabb anyagból készült, jobban ványolták, bélése parkét s házi kendervászon. Keskeny gallérjára télen fekete báránybőr gallért varrtak. Háromnegyedes hosszúságú volt, amíg a kisujj leért. Az ünneplőt fekete zsinórral díszítették, nyolcasokkal körben az alján, a hátán is, s az ujjakon. Kétsorosan fagombokkal csukták össze. A mandzsettán és a bal felső zsebén a zsebfedő fekete visszatűrt posztó volt. Az idősek fiai 1935-től varrattak priccsesnadrágot, s ezt viselték 60-70 éves korukig, de az idősek a harisnyát hordták halálukig. Még ma is, a XXI. században lehet harisnyás öregeket látni a faluban, igaz, csak elvétve. A priccsesnadrág anyagát házilag is szőtték, de vásárolták is. Az mindig barna volt, a hozzá való kabát is, a nadrág is egyforma anyagból készült. Az első pantallót 1950–60-tól kezdték hordani, ezt is néhai Nagy Sándor varrta meg. Tehát a templomban mindenik korosztály a XX. század második felében más-más típusú nadrágot viselt. 1940-ben ún. „magyar ruhát” varrattak, fekete vitézkötéses, szürke háziposztó ujjassal, fekete zsinórozással. 1944-ig ez volt az ünneplő ruha. Ezután visszavették a bekecset. 1970-től, a városba ingázások idején általánossá vált a polgári öltözet. A XX. század elején fekete, kemény szárú bokszcsizmát rendeltek Régenből Antal Józsefnél. A viselő bakancs volt itt is, nyárra a jobb módúak félcipőt vettek, de mezítláb dolgoztak a mezőn. A priccsesnadrághoz a fiatalok a XX. század közepétől már ráncos csizmát hordtak ünneplőként.