Erdélyi magyar népviseletek (73.)

Az 1890–1970 közötti időszakra a marossárpataki női viselet három korszakáról számoltak be az adatközlők. A házilag szőtt gyapotanyagból készített szoknyát, lájbit csak viselőnek használták minden korban, s télire gyapjúszőttes „bűszoknyát” varrtak.

Marossárpataki asszonyok eredeti népviselet nyomán az 1980-as években készült női ruhában, középen holland vendéggel

Az 1890–1970 közötti időszakra a marossárpataki női viselet három korszakáról számoltak be az adatközlők. A házilag szőtt gyapotanyagból készített szoknyát, lájbit csak viselőnek használták minden korban, s télire gyapjúszőttes „bűszoknyát” varrtak. A háziszőttesbe beleszőtték a mintát, s a színe a nő korától függött, a lányok pirosat, zöldet, az idősek feketét viseltek, s a lájbi is ebből az anyagból készült. Az ünneplő ruhák anyaga mindig bolti, finom, drága kelme volt. A mai 85 évesek nagyanyja bokáig érő ruhát viselt. Volt főkötője, melyet kontyoláskor tett fel először. A fehér házi gyapotszőttes ingnek magas nyakú, csipkézett állógallérja volt, ujja hosszú, a mandzsettán is csipkével, a hasíték mellrészén kétoldalt vagy apró lerakásokkal, vagy ráncolva. A nők ünneplőnek apró mintás delinszőr keszkenőt hordtak. A lányok egybefont hajának nem a végén, hanem 10 centivel fennebb volt megkötve a szép nagy masni. A leányok a XX. század elején lájbis fersinget hordtak egyszínű bolti szövetből s nagyünneplőnek delinszőrből. Színe kávébarna, drapp, sötétkék, sötétzöld, fekete. A delinszőr apró mintás, finom szövetanyag volt. Alája kemény, vastag anyagból varrt alsószoknyát vettek fel, hogy jól kitartsa a fersinget. Ehhez hosszú selyemkötényt kötöttek, a kötővel körbejárva a derekat, s elöl féloldalt bogozva vagy megcsokrozva. A kötény egyszínű volt, s egy árnyalattal a fersingnél világosabb. A delinszőr fersinghez is egyszínű kötény járt. A kötényeket alul hajtások (néha csipke is), s körben csipke díszítette.

Régi ruhadarab volt az ujjas vagy lékri. Üzleti anyagból varratták, színe a fersinggel talált, tehát minden fersinghez más ujjast, lékrit vettek fel. Ha csak egy volt, az általában sötétkék volt. Dúsan zsinórozták, szalagozták a hátán, az ujjain, a mellrészen. Szabása karcsúsított, deréktól lerakva, akár vékony szövetből, akár posztóból készült. Elöl gombolták, s fartőig ért a hossza. Az idősek, azaz a mai 80 évesek nagyanyja viselte, az anyjuk már nem. Hordtak bársony- vagy szövetlájbit is az inghez, de nem zsinórozták, elöl összekapcsolták.

(Folytatjuk)