Erdélyi magyar népviseletek (54.)

A legrégebbi öltözet mindenkinek a konfirmálóruhája volt, azaz a nők a népviselet darabjait fehér anyagból varratták meg, a férfiak posztólájbit, nadrágot vettek fel a fehér, kis gallérú, szépen lerakott melldíszítésű ingjükhöz.

A szászcsávási kórus viselete

A Népújság Harmónia mellékletében 2013. augusztus 8-án a megye egyik büszkeségének, a szászcsávási, közel 200 éves dalárdának a viseletéről volt szó. Mivel a szöveg különböző okok miatt nem ad világos képet róla, most ezt szeretnénk röviden ismét bemutatni. A kórus legidősebb, ma élő tagjai 50 éve szerepelnek mindmáig. Adatközlőim a következőképpen emlékeznek a ruháikra. A legrégebbi öltözet mindenkinek a konfirmálóruhája volt, azaz a nők a népviselet darabjait fehér anyagból varratták meg, a férfiak posztólájbit, nadrágot vettek fel a fehér, kis gallérú, szépen lerakott melldíszítésű ingjükhöz. 1956-tól a nők kezdtek rövid ujjú ingben s piros lájbiban szerepelni, s a lájbit fehér zsinóros vitézkötéssel díszítették. 1963-tól ehhez az öltözethez klott- (selymes tapintású vászon) anyagból piros szoknyát varrattak, három fehér zsinórral az alján, tehát megközelítették az ún. „magyar ruhát”. 1967–68-ban ebben vonultak fel díjnyertes büszkeséggel, énekelve Brassó főterén. Feltűnést keltettek vele, a vitézkötést leszedették a lájbiról, s az együttes a további kellemetlenségek elkerü-léséért elhatározta, hogy a kórusnak egyenruhát varrat. Szakemberek segítségét kérték, a Népi Alkotások Háza a népi együttes ruhatervezőjével népies jellegű ruhát terveztetett, ami nem azonos a helyi, szászcsávási népviselettel, de áthidaló megoldásként megfelelt abban a politikailag feszült korszakban. A férfiak inget, s dupla gallérú posztólájbit kaptak (a népviseletükben gallér nincsen), s bármilyen sötét színű nadrágot felvehettek hozzá, ez ma is így van. A ruhaanyagot, amit megvettek, s a kórustagoknak kiosztottak, a nők vagy saját maguk, vagy varrónő segítségével, minta alapján varratták meg. Kék színű a szoprán, piros színű az alt hangúak ruhája, azaz a szoknya, a lájbi és az ing beszegése. Anyaga keményebb, sűrű vászon, ezért az ing meleg és kényelmetlen, a szoknya és lájbi vastagabb szövet, bársonydíszítéssel, a lájbin lerakott szalagdísszel. A kötény azsúrozott, szélesebb alul, felette keskenyebb, s középen keresztszemes magyaros minta díszíti. Ezt a ruhát a családban azóta örökölték a nők, csakhogy az altos szoknya szoprános lányhoz került vagy fordítva. Remélhetőleg a régi ruha újra cserélődik, amely megközelíti a helyi népviseletet. Szorgalmuk, amellyel a kórust éltetik, s máig szerepelnek vele, minden dicséretet megérdemel.