Erdélyi magyar népviseletek (51.)

A legünnepélyesebb női öltözet Szászcsáváson is a konfirmáló és a menyasszonyi ruha. Adatközlőim nyomán felidézhető ezek története is 1900-tól napjainkig.

Esküvői kép 1960-ból

A legünnepélyesebb női öltözet Szászcsáváson is a konfirmáló és a menyasszonyi ruha. Adatközlőim nyomán felidézhető ezek története is 1900-tól napjainkig. A legrégibb konfirmáló ruhát a helyi népviselet mintájára fehér anyagokból készítették. Az 1950-es évekig fehér selyemblújz (bekötős), ugyanabból a selyemanyagból varrott szoknya és kötény volt. A blújz kihajtott, hegyes gallérral, magas pántra varrva csipkével volt körbeszegve. Szabott, hosszú ujját ráncolták a vállán és a mandzsettája felett is. Elöl végiggombolós, s két-két hajtás díszítette válltól lefelé, s bekötötték a szoknyába. A selyemszoknyát derékban ráncolva pántra varrva viselték. A kötény alján a két sarkát lekerekítették, s körbevarrták csipkével. Ebben a ruhában vettek továbbra is úrvacsorát a leányok. Aki az 1970-es években konfirmált, tehát a közbeeső 20-30 évben, a ruha fehér színén nem, csak az anyagán változtatott. A blújz fehér szövetből készült gallérral, elöl végiggombolva, hosszú ujjal, mandzsettával, de a gallér már kerek is lehetett, s a kétfelőli hajtások is a mell felett megmaradtak. A szoknyát is fehér szövetből varratták, nagyobb, vasalt lerakásokkal, a kötény anyaga selyem maradt, alul két-három hajtással, körben csipkeszegéllyel, s ezt a ruhát felvették a templomba még évekig.
A menyasszonyi ruha legrégebbi anyaga és kivitelezése a népviseletet követte. Blújzt vagy fehér gyapotinget vettek fel, delinszőrből varratott szoknyát, lájbit és fehér selyemkötényt. Ez módosult később úgy, hogy a blújzt és szoknyát fehér anyagból készítették, lehetőleg selyemből. A szoknyát holokba hajtogatták. A blújz magas nyakú volt, kerek gallérral, s hátul gombolódott, testhezállóan, a vállától a mellrészen körberáncolva, úgy hogy két ránc essen egymás mellé. A szoknya földig ért, egybevarrták a blújzzal, s fekete cipőt húztak hozzá. A fátyolt vagy vették, vagy a faluból kölcsönkérték, s mirtuszcsokrot tettek fel. A vőlegény posztóviseletben volt, mellére csokrot tűztek. A nyoszolyólányok is ünneplő ruhájukhoz koszorút tettek a fejükre. 1980-tól már fehér, hosszú, egybeszabott polgári ruhát vettek fel a lányok, s pantallós kosztümöt a fiút. A konfirmáló ruha megreformálására is volt példa: körülbelül 20 évvel ezelőtt ún. „székely ruhát” varrattak a lányoknak. Vásárból vett vagy házilag szőtt piros-fekete vékony csíkokkal, fekete bársonnyal díszített szoknyát, lájbit, de ezt csak egy évig viselték konfirmáláskor, s visszatértek a fehér ruhához, s mindmáig annak polgári változatában öltöznek.
Híres varrónők voltak a faluban a néhai Vasimre Katalin, Dézsi Katalin. Marosvásárhelyen tanult meg varrni, s nagyon szépen varrt Vas Kacsó Irén, aki ma is él. 1960-tól néhai Erdős Juliska néni varrta a hosszú menyasszonyi ruhákat a kétrészes, holokba szedett szoknyával.
A nők lábbelije régen a száras cipő, majd a csizma és a félcipő lett.

Szómagyarázat:
holok: nagy, mély hajtások a ruhán