Erdélyi magyar népviseletek (42.)

Makfalva a Kis-Küküllő völgyének vásároshelye. 1827-ben évi négy hetivásárra kapott jogot, s ez fellendítette a település fejlődését.

Régi makfalvi férfilájbi (Fotó: ifj. Barabás Béla)

Makfalva a Kis-Küküllő völgyének vásároshelye. 1827-ben évi négy hetivásárra kapott jogot, s ez fellendítette a település fejlődését. A vásártartási jogot 1970-ig megőrizte, a vásárosnapok január 2-ára, április 24-ére, június 9-ére, szeptember 8-ára, ünnepekre estek. 1970 óta nincs kirakodóvásár, de az állatvásárok máig megmaradtak. A kirakodóvásárok látták el a települést és a környékét a háziipar termékeivel, itt vettek vagy rendeltek csizmát, bakancsot, a szabók és szűcsök ruhadarabjait, amelyek befolyásolták a népviseletet.

A férfiviseletre itt is a korosztályokhoz illő kalaphordás volt jellemző: a zöld, szürke, végül fekete színű. A legények kalapjába a vásárból vettek bokrétát a regutabálra, akié nagyobb és díszesebb volt, azt a szeretőjétől kapta, az egyszerűbbeket édesanyák vették fiaiknak. A bebújós ing mellrészén díszes bevarrás volt a hajtásokon, vállban és a mandzsettán bőven ráncolták. A fiatalok itt is piros lájbit viseltek kék-zöld sújtással díszítve. A legszebbeket a 10 éve meghalt Szőcs Pali bácsi készítette, kockás háziszőttes anyaga piros-sárgás, kockacukros mintájú volt, de a piros szín volt uralkodó rajta. Kihajtott gallérját 3-3 rend duplán felvarrott rézgomb díszítette, s rézgombokkal csukódott. Az idősebbek kék és fekete anyagból varrattak lájbit, amit a fonott zsinórdísz gazdagon beborított. A harisnya anyaga háziszőttes volt, szürke a viselő, fehér az ünneplő. Az edényekkel posztót is vittek eladni, ezt „posztózásnak” nevezték. Csak sötét szegő díszítette a harisnyát, zsinór nem, csak a lábszáron oldalt és a nadrág derekán hátul. A priccsesnadrágot simán vagy fenyőágasan szőtték, 1940–50-ben kezdték viselni. Az ujjas is háziszőttes, szürke posztóból készült fekete zsinórozással, zsinórgombokkal. Híres szűcsmester volt a faluban a 12 éve meghalt Barabás Béla, akihez még a Kis-Nyárád völgyéből is eljártak bundalájbit és bundát rendelni. Ő készítette az Árpád-sapkát, amely szőrméből készült körben karimásan. Vásárokba is hordta szekérrel a termékeit, sátort vitt, s úgy árult. A sapka karakül-báránybőrből készült, még Németországba is elvitték a vevők. Bőrrel díszítette a férfibundákat, amelyek combközépig értek, bőrgombokkal csukódtak. A régebbi csizma az ezerráncú, „harmonikás csizma”, de túl drága volt, s helyette 1960 után az egyszerűbb, ránc nélkülit viselték. A falu néprajzi múzeumát 1972-ben Fülöp Dénes magyar-történelem szakos tanár alapította, s most azt a felesége irányítja. Ide szövőszéket állítottak fel nemrég, szőttesmintákkal, de népviselet nincs benne. Tájházat is terveznek, most folynak a munkálatok.