Erdélyi magyar népviseletek (40.)

A női viselet Hármasfaluban is a pompás székely viseletek közé sorolható. Március 20-i összeállításunkban a női viselet leírását kezdtük el. Lévén három faluról szó, a terjedelem miatt kimaradt téli viselet bemutatása következik.

Téli viseletben a szentistvániak valamikor 1920–30 között

A női viselet Hármasfaluban is a pompás székely viseletek közé sorolható. Március 20-i összeállításunkban a női viselet leírását kezdtük el. Lévén három faluról szó, a terjedelem miatt kimaradt téli viselet bemutatása következik.

A kabát, az ujjas is háziposztóból szőtt anyagból készült, zsinórdísszel, fekete gombokkal. Karcsúsították derékban, feketére festve viselték, de nem mindenki díszítette. Hossza körülbelül a derék alatt 25 cm volt, s ezt a ruhadarabot is háziszabókkal varratták. A hosszú kabát már az 1940-es évektől megjelent, kovásznai posztóból készítették.

A dédnagyanyák nagykendőt viseltek télen ványolt háziszövetből, amely jó puha és meleg rojtos kendő volt, s a fiatalok hárászkendővel is jártak. A nők mindhárom faluban hordtak bundalájbit, néhai Bódi András készítette a nagyon szép, selyemmel hímzett lájbikat. Nyakán körbe és a karöltőjén fehér prémmel díszítették, bőrgombokkal, bőrfülekkel csukódott. Két zsebén elöl s a hátán fent és alul gazdagon hímezték színes selyemmel. Bekecset is viseltek a nők, de azt nem hímezték. A magas szárú cipő itt is a régi viselethez tartozott, nyáron is ezzel mentek templomba. Csokfalván lágy szárú fekete csizmát is hordtak középmagas sarokkal, a térd alatt kétujjnyi piros bőrcsíkkal díszítve. Nyáron bőrszandált készítettek fatalppal, de a lábujj nem látszhatott ki belőle, ezzel kímélték a negyvenes években a csizmát, cipőt. Szentistvánon puha szárú piros csizmára nem emlékeznek, valószínűleg csak rendelésre készített, ezerráncú hegyes orrú kemény szárút viseltek, amit Makfalván, Erdőszentgyörgyön, Gyulakután a vásárból vettek, vagy onnan rendeltek. Félcipőt is varrattak fekete bőrből, lapos sarokkal. Atosfalván mindkét fajta csizmát viselték, a puha szárút és a kemény szárút is, de az utóbbit ráncok nélkül. Csak a jómódúak hordtak csizmát, a makfalvi csizmadiánál rendelték meg, drága portékának számított.